Az egészséges táplálkozás nagyon fontos a táncosoknak. Ilyenkor, a nyári melegben a legtöbben edzőtáborokban készülnek a következő szezonra. Életem végéig kísérteni fog az a kellemetlen gyerekkori élmény, amikor a nyári tánctáborban kora reggel 40 fokban két óra hosszát tornáztunk (sokszor ezt szerettem a legjobban), aztán reggelire behozták az olajos bundáskenyeret. Mondanom sem kell, hogy nem sokat ettem. Pedig enni kell –akkor is, ha táncos vagy, akkor is, ha meleg van -, csak éppen nem mindegy, hogy mit. Néhány könnyű és egészséges receptet szeretnék megosztani veletek.

Banán turmix: az egyik kedvenc gyümölcsöm. Nem csinál gyomorsavat, így kitűnő választás reggelire (az említett bundáskenyér helyett). Egy banánt turmixolj le bármilyen növényi tejjel, én a kókusztejet szeretem a legjobban. Fahéjjal ízesíthető. Ezzel máris kellemesen indul a nap.

Cékla-répa-alma turmix: miracle drink néven is ismert ez a hármas kombináció. Mindhárom összetevője nagyon egészséges, tele van vitaminokkal és ásványi anyagokkal.

Zöld turmix: egyre népszerűbb a zöld ital. Victoria Boutenko Nyers ételek című könyve tette híressé. Az írónő a csimpánzokra hivatkozik. Ezeknek az aranyos állatoknak a tápláléka nagy részben zöld levelekből áll. DNS-ük 99,4%-ban megegyezik az emberével, így úgy tűnik, hasonló étrendre van szükségünk. (Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy az ember a majomtól származna.)

Ízlés szerint választhatsz gyümölcsöt (az uborka, a paradicsom és a cukkíni is annak számít!), és bátran kísérletezhetsz a zöld levelekkel: saláta, spenót levél, sóska levél, répa, karalábé, zeller levele, stb. Itt csak a kreativitásunk szab határt. Nagyon egészséges, ráadásul olcsó. Én rendszerint almát vagy narancsot használok. Akkor szeretem leginkább, ha sóska levél is van benne, mert attól egy kellemes ízt kap (pedig a sóska főzeléket nem szeretem).

Ez a kép egy szülinapi bulimon készült. Meglepődtek a vendégek, hogy ez volt az első fogás, de ízlett nekik.

Banános smoothie: a banánt bármilyen idénygyümölccsel kombinálhatod (eper, málna, cseresznye, meggy, szeder, stb). Növényi tejjel vagy sima vízzel nagyon finom kombinációkat készíthetsz. Én eperrel és málnával szeretem leginkább, őrölt fahéjjal meghintve.

„Limonádé Lillith módra”:

Nagyon kellemes a nyári melegben, lúgosít és fogyókúrázóknak is ajánlott, hiszen a citrom bontja a zsírokat. Turmixold le, néhány karikát pedig dobálj bele! Használhatsz sima citromot, de adhatsz hozzá lime-ot, esetleg narancsot is. A fahéj és a gyömbér még finomabbá teszi, ráadásul mindkettő nagyon egészséges. Édesítheted mézzel vagy bármilyen édesítő szerrel.

Ha becsempészed az életedbe ezeket a finomságokat, máris sokat tettél az egészségedért, sőt az alakodért is.

Kállai Lili

facebook.com/tanctanarod/

A legrangosabb versenyekre rengeteget készülnek a táncosok. A kemény edzés mellett hónapokkal előre megtervezik a ruhákat és a kiegészítőket is. Milyen ruhákat viseltek? Milyenek voltak cipők és a frizurák?  Ezt szeretném most bemutatni nektek. (Szakmai megközelítésben itt írtam a versenyről.)

A latin ruhák esetében jelenleg a közepesen hosszú a divat. Én is ezt a típust szeretem. Nőies darabok, ezek mennek igazán a latin táncokhoz. (A nagyon rövid ruhák szerintem nem ide valóak.)

Sokan viseltek fekete ruhát. Az örök klasszikus mindig elegáns. Néhányan a fekete-fehér kombináció mellett döntöttek.

A román páros ruhája kitűnt a mezőnyből. Nekem tetszett a szolid, elegáns, mégis mutatós fekete-fehér kompozíció.

Az izraeli hölgy ruhája egy valóságos művészeti alkotással ért fel. A színek olyan gyönyörűen harmonizáltak, amilyet csak egy kreatív művész tud megálmodni. Szolid, mégis egyedi.

A győztes orosz lány nagyon ötletesen a kiegészítőt váltogatta a ruháján, majd átöltözött a döntőre. A magyar hölgy a türkiz mellett döntött. Kitűnően állt neki. (Balra Farkas Boglárka, jobbra Vitalina Bunina.)

Vitalina Bunina döntős ruhája

A 2. helyezett dán hölgy páros arany ruhában                       

Úgy tűnik, a testszínű szandálok után ismét kezdenek visszatérni a színes latin cipők a parkettre, sőt a díszített szandák is egyre népszerűbbek. Ezek a csodák úgy vonzzák a szemet, hogy nem lehet nem odafigyelni rájuk.

Az urak többsége fekete inget viselt. Néhányan döntöttek a fehér mellett, azonban senki sem táncolt partner ruhájával megegyező színben. Szerintem ez a választás sokkal elegánsabb és férfiasabb. Természetesen azért strasszal díszítették az ingeket, ki szolidabban, ki gazdagabban.

A standard ruhák esetében már nagyobb volt a szín kavalkád. A többség hosszú, lapos szoknyát viselt, néhányan azonban az új divat szerinti rövidebbet választották. Ebben a mezőnyben még senki sem vállalta be a régi tüllszoknyát, egy-két esetben viszont már jól kivehető, hogy fokozatosan kezd visszatérni parkettre a nagy szoknya.

Vitalina Bunina feketében lépett parkettre. Habár ez a fazon kezd kimenni a divatból, arisztokratikus eleganciájával mégis kitűnt már az első fordulóban. A döntőt gyönyörű ciklámen ruhában táncolta.

A görög páros hölgytagja nagyon komoly lehet. Rendkívül különlegesen választott ruhák. Mint ha csak a kétszáz évvel korábbi Oroszországba csöppentünk volna. Imádom ezt a stílust.

Az izraeli páros ugyanazt a színkombinációt viselte, mint latinban.

Farkas Boglárka standard-ben is káprázatos türkiz ruhában lépett parkettre.

A dán hölgy szemet gyönyörködtető sötétkéket viselt.

A legtöbben alacsony, mindössze néhány cm-es sarkú standard cipőben táncoltak. Ennek nagyon örülök. Nagyon magasban nehezebb standard-ezni, ráadásul fel se tűnik, hogy laposabbak a cipők, ha csak nem nézi meg valaki nagyon.

Mind a standard, mind a latin kategóriában gyönyörű frizurákat láthattunk, ellenben a régebben divatos egyszerű balerina konttyal. Sok lány hajában volt strasszos dísz, amik gyönyörűen mutattak. Ismét divat a platina szőke haj.

A fonat jelenleg hódít, úgy látszik, a táncparkettre is beférkőzik. A román hölgy fonattal kombinálta a kontyát. Nekem tetszett, ahogy megmutatta a saját stílusát.

Az orosz lány hajában gyönyörű, egyedi díszítés volt.

A táncparkett és a színpad világa rendkívül különleges. Ha tökéletességre törekszünk, mindennek összhangban kell lenni. Ezért mi táncosok kissé divattervezővé, sminkessé, fodrásszá, manikűrössé és még sok minden mássá is válunk egy személyben. Aki belekerül ebbe a világba, az többé nem szabadul a varázsától. Arról, hogy hogyan láttam a versenyt szakmai szemmel, itt olvashatsz.

Kállai Lili

facebook.com/tanctanarod/

A művészvilágról különös sztereotípiák élnek az emberek fejében. A legtöbben egyfajta misztikus ködbe burkolózott, elvont lényeknek képzelik őket. Nem tagadom, mi művészek valóban különleges „állatfajt” képezünk, azonban sok tévhit kering közszájon a táncosokról. Ezeket szeretném most eloszlatni.

1, Csak a balettosok világa kemény, a társastánc szórakozás:

A mi műfajunkban valóban nem kell 180 fokban kifele forgatni a lábakat (en dehors), azonban ha sikereket akarsz elérni, itt is hosszú távú, tervezett, tudatos munkára van szükség, és következetesnek kell lenned saját magaddal. (A társastánc már nem az, ami húsz évvel ezelőtt volt.)

2., Minden a ritmusérzéken múlik:

Ez csak egy dolog a szükséges képességek közül. Az első és legfontosabb, hogy agyban hogy tudja valaki felfogni. Elsősorban az általános képességekre van szükség, csak ezek megléte esetében beszélhetünk a speciális képességekről.

3., A táncosoknak anorexiásan vékonyak kell lenniük, szinte semmit sem ehetnek:

Valóban fontos odafigyelni, hogy mit, mikor és mennyit eszünk, és rendszeresen kell tornázni, viszont energiára szükség van. Egyáltalán nem éhezünk, sőt nem is legelünk. Ráadásul itt nem olyan szigorúak az alkati megkötések, mint a balett esetében.

4., A táncos gyerekből felnőttet csinálnak:

Sokan azt hiszik, hogy szerencsétlen gyerekeknek egy rakás sminkben erotikus figurákat kell előadniuk. Én viszont úgy gondolom, lehet olyan zenét és ruhát választani, ami a koruknak megfelelő, és nem feltétlenül kell, hogy egy koreográfiában az erotika domináljon. Ez persze a tanáron múlik.

5., Minden táncos férfi meleg:

Ennek a sztereotípiának nem sok alapja van. Igen, vannak itt meleg fiúk, de nem mind az. Szeretném hangsúlyozni: attól senki nem válik meleggé, hogy táncol, ahogy a melegből sem lesz hetero, ha erőszakkal küzdősportra irányítják.

6., A táncospárok mindig együtt vannak az életben is:

Ilyen is van, de nem mindenkinél. Van, akinél működik, több esetben lett belőle házasság is, de nem minden párosnál. Valójában munkakapcsolat, legszerencsésebb esetben barátság.

7., A társastánc nem magyar, a rendes magyar ember és a gyereke néptáncol:

A tíz tánc közül valóban nem magyar egyik sem, hanem osztrák-német, angol, spanyol, kubai, brazil, argentin és amerikai. Viszont ettől még egyáltalán nem érzem magam hazaárulónak. A néptánc csodálatos, de csak népi közegben lehet vele szórakozni. A társasági életben a társastánc a szórakozás alapja.

8., A táncosok hamar kiöregszenek:

A balettosok, RSG-sek, korcsolyások, jégtáncosok esetében valóban így van, a társastánc viszont folytatható idősebb korban is, persze csak ha edzésben van az ember.

9., Egy-két párosból magyar bajnok lesz, a többi labdába se rúghat:

Való igaz, hogy van, aki hamarabb ér es sikereket, mint más, viszont láttam már kemény munkával feltörekvő párokat, akik olyan eredményeket értek el, amit korábban senki sem feltételezett volna róluk. A tapasztalat az, hogy a kitartó munka többet nyom a latba, mint a képességek.

10., Csak az X vagy Y nevű klub táncosai érhetnek el jó helyezést:

Vannak eredményes, nagy múltra visszatekintő tánciskolák, de kezdő, kevésbé ismert tanárok tanítványai is értek már el hatalmas sikereket.

11., Csak a Savaria a neves táncverseny Magyarországon:

Ez a legrégebbi nemzetközi versenyünk (itt és itt olvashatsz róla), de időközben gazdagodott a magyar táncos világ néhány színvonalas open (nyílt) versennyel.

Ez egy viszonylag zárt világ, amit nem nagyon ismernek az embereket. Célszerűbb belepillantani egy időre és saját tapasztalatot szerezni, mint a szóbeszédekre alapozni.

Kállai Lili

facebook.com/tanctanarod

Kurzusaim

Az ország legrangosabb társastáncos eseményét tizenegy éve látogatom. Tekintve, hogy a főiskolát is Szombathelyen végeztem, a várost mai napig az egyik otthonomnak tekintem. Most nem szerveztünk csoportos utat, csak ketten mentünk Jánossal, a nagybátyámmal. A sok munka közepette ránk fért egy kis szakmai konzultációval egybekötött kikapcsolódás. Csütörtökön utaztunk, pénteken Kőszegen és Bükfürdőn múlattuk az időt.

Az idei Savária WDSF (World Dance Sport Federation) tíztánc ifjúsági Európa bajnokság volt. A kontinens húsz év alatti legjobbjai mérték össze tudásukat. A tíztánc kategóriában a standard és a latin táncok eredményei egybe számítanak. (Ez azért nehéz, mert a párosok többsége mindig jobb az egyik táncnemben, mint a másikban.)

A közönség nagy részét a táncosok hozzátartozói alkották. Versenyzők, fellépők, szülők, edzők, tánctanárok, egyszóval szinte mindenki szakmailag érdekeltként volt jelen. A cseh, orosz, olasz, szlovén szurkolók kitűnő hangulatot teremtett.

Hazánkat Rónyai Zoltán és Farkas Boglárka képviselte. Lelkes szurkolótáborral érkeztek. Elfogultság nélkül mondhatom, hogy nagyon büszkék lehetünk rájuk. Engem elsősorban a standard tudásukkal kápráztattak el, de latinban is nagyon jónak bizonyultak, így bejutottak a középdöntőbe. A legjobb tizenkettő között táncolni egy Európa bajnokságon, ráadásul ilyen fiatalon csodás eredmény.

Rónyai Zoltán és Farkas Boglárka

A bemutató produkciók közül engem két csoport nyűgözött le leginkább. A Savaria TSE évtizedek óta a világ egyik legjobbja latin formáció kategóriában. Számos világ- és Európa bajnoki dobogós helyezéssel büszkélkedhetnek. Burlesque című koreográfiájuk rendkívül ötletes és látványos.

Savaria TSE: Burlesque

A szombathelyi kötélugró csapat egy nagyon ritka sportágban ért el kiemelkedő eredményeket. A szóló hölgy nem csak fantasztikus sportoló, de kiváló előadó is.

Szombathelyi kötélugró csapat

De térjünk vissza a versenyhez. A zeneválasztás különösen a standard táncoknál tetszett. Mindig örömmel fogadom, ha klasszikus, komolyzenei bécsi keringőket alkalmaznak, most több ilyen is volt.

Az elődöntő és a középdöntő táján egyre jobban kitűnt, hogy mely párosok váltak igazi előadóművészekké. Én ezt különösen fontosnak tartom. A technikai tudás mellett az összhangot, az előadásmódot is nagyon figyelem, valamint azt, hogy ki az, aki szívvel-lélekkel átéli, átérzi, amit táncol.

A román párost nagyon szimpatikusnak találtam, a spanyolt rendkívül bájosnak, a görög duót pedig kiváltképp elegánsnak.

A dán kettős nagyon jól mutatott a parketten. Edzőjük Kristina Juel Stokkebroe is a helyszínen volt. Ő több alkalommal nyert a Savárián, latin Európa bajnoki címet is itt szerzett. Kristina egy ikon a tánc világában, hozzám különösen közel áll a stílusa, szívet melengető volt látni, ahogy szurkolt a tanítványainak. Amikor az eredményhirdetésnél megtudták, hogy második helyezést értek el, mindhármuk arca felragyogott, nekem teleszaladt a szemem könnyel.

Miu Eugen-Sandra Overballe Pedersen (Dánia)

A dobogó legmagasabb fokára az orosz kettős állhatott. Egy elegáns fiatalember és egy rendkívül bájos hölgy, már az első körben kitűntek arisztokratikus megjelenésükkel. A technikai tudásuk standard-ben és latinban egyaránt kifogástalan, ami nagyon jó előadói képességgel társul. Hatalmas összhang van köztük, végig „éltek”, a lány egyfolytában kedvesen mosolygott. Tisztelettáncnak a rumbát választották.

Semen Khrzhanovskiy-Vitalina Bunina (Oroszország)

Aki ismer, tudja, hogy én a versenyeket papírral-tollal a kezemben nézem –meg persze fényképezőgéppel- és írom, hogy kit juttatnék tovább, a döntőben pedig, hogy kit hányadig helyre tennék. Hasonló eredmény született nálam is, mint a végeredmény. Az orosz párost kimagaslóan a legjobbnak találtam, a dánnak pedig nagyon szurkoltam.

Maximálisan elégedett vagyok az eredménnyel, igazságosnak tartom azt. Boldog vagyok, hogy szakmailag ilyen korrektül zajlott a verseny. Az egyetlen, amit sajnálok, hogy többnyire csak a táncosok hozzátartozói voltak jelen. A nagyközönség sajnos kevésbé bizonyult érdeklődőnek, pedig ez egy annyira rangos esemény, hogy régen az egész várost, sőt a környező településeket is felbolydította. Az emberek többsége pedig a mai napig a Savariára asszociál a társastánc hallatán.

A 2016-os WDSF ifjúsáig tíztánd EB döntősei

Kállai Lili 

facebook.com/tanctanarod

Videó forrása: https://www.youtube.com/watch?v=mju_hFGbOgo

Az utóbbi időben úgy elszaporodtak a tehetségkutatók, hogy szinte már lehetetlen követni őket. Többnyire nem kísérem figyelemmel ezeket a műsorokat, most viszont volt egy produkció, ami szíven ütött. Az Üzenet lánycsapat a Kismenők című műsorban csodálatos technikával vitt színpadra egy nagyon fontos témát.

Úgy gondolom, manapság nagyon kevés szó esik kiközösítésről. Az ezt elszenvedő gyerekek értetlenül állnak és teljesen védtelenek a bántalmazással szemben.

A tanárok többsége nem foglalkozik az üggyel, tisztelet a kevés számú kivételnek. A szülők se nagyon, kivéve persze, ha az ő csemetéjük az áldozat. (Akinek nem inge, kérem, ne vegye magára!)

Nem véletlenül használtam a bántalmazás szót. Ütni szavakkal is lehet. A verbális agresszió egy végtelenül lélekgyilkos dolog. Míg a verekedés többnyire a fiúkra jellemző, a lányok sokkal inkább szavakkal támadnak, és náluk jelenik meg a passzív kiközösítés (kihagyják a játékból, közös programokból, nem ülnek mellé, stb.). Ráadásul egy különc kislányt sokkal inkább megvetnek, mint egy eleven fiút.

(Tévedés azt gondolni, hogy „gyerekek, majd kinövik”. Hogyan is nőhetnék ki?! Aki éveken keresztül ennek van kitéve, annak ez egy tragédia, mely az egész életére kihat. 

Mielőtt valaki azt mondaná, hogy ő vonzza be, kérdezem én: milyen kép alakul ki az ilyen gyerekben saját magáról?  Sárba tiport önbizalommal, negatív énképpel nem lehet pozitívan gondolkodni, kedves new age-esek. Elindul egy ördögi kör, amit nagyon nehéz megállítani… Ugye érezzük már, miért olyan szörnyű, sőt veszélyes dolog ez?

A „keresd magadban a hibát”, „védd meg magad” vagy „ha kidobnak az ajtón, menj vissza az ablakon” kezdetű, bölcsességeknek álcázott közhelyek nem sokat segítenek, inkább csak olaj a tűzre.

Nagyon örülök, hogy van egy koreográfus, aki felhívta erre a figyelmet és meglátta a táncban a nevelő hatást. Ezt valóban pedagógiának nevezhetjük. És, ami külön tetszik, hogy kitűnően ötvözte a szakmai tudással. Én is imádom a csillogó ruhákat és a gyönyörű zenéket, de ebben a világban komolyabb dolgokat is a néző elé kell tárni.

És nagyszerű, hogy van egy csoport, aki ezt közvetíti. Ha a gyerekek figyelmét a kortársaik hívják fel erre a problémára, az talán még hatásosabb, mint ha egy felnőtt tenné ugyan ezt. (Ezzel persze nem akarom kisebbíteni a felnőttek felelősségét.) Sokan nem szeretik a gyerek sztárokat, véleményem szerint viszont, ha jó példát mutatnak ezek a tehetséges kicsik, akkor nagyon is jó hatással lehetnek más gyerekekre.

Kállai Lili

facebook.com/tanctanarod

Táncpedagógusként mindig örülök, amikor berobban egy újabb táncos film, ezzel együtt hirtelen slágerré válik egy zeneszám és a gyerekek vagy a felnőttek érdeklődése a tánc felé fordul. Viszont ezek a filmek sokszor valótlan színben tűntetik fel a tánc világát. Ezeket a félreértéseket szeretném most tisztázni.

Évtizedek óta hódít a Flashdance. Megunhatatlan a hegesztő lány története, aki táncos szeretne lenni. Tetszik, ahogy a legyőzi a félénkségét és minden bátorságát összeszedve elmegy a felvételire. Sőt, a rontott koreográfiát újrakezdi!

Viszont egymaga készül fel, tanár nélkül. Ez sajnos nem így működik. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy megfelelő tanár nélkül a tehetség nem elég.

A ’90-es évek nagy durranása a Kötelező Táncok. Hatéves lehettem, amikor először láttam a moziban. Teljesen lenyűgözött. Akkor már táncoltam, és ez volt az első film, ami társastáncról szólt.

Népszerűsítette a műfajt, de vannak benne furcsa elemek. Nem tartom kizártnak, hogy egy kezdő táncost kemény munkával felhozzanak versenytáncos szintre, de ehhez nagy tehetség kell, ami nagyon ritka.

Azt viszont elképzelhetetlennek tartom, hogy egy sikeres táncos, egy nagy verseny döntőjében eszeveszett improvizálásba kezd.

Ugyancsak lehetetlen, hogy egy versenyen valaki nevezés nélkül parkettre lépjen, ahogy az is, hogy több partnerrel is táncoljon. Ezekért egyértelműen kizárás jár.

És fontos leszögezni: nincs az a verseny, amit bécsi keringővel és paso dobléval kezdenének.

A 2000-es években jött a Mindenem a tánc. Ebben a filmben a versenytánc találkozik az autentikus salsával egy tánctanárnő és egy kubai férfi szerepében. A táncok autentikus változatai hatnak a versenytáncokra, mégis elképzelhetetlennek tartom, hogy a két stílus rövid idő alatt kombinálható lenne. Társastánc alapok nélkül hogyan boldogulhatna valaki a versenytánc világában?

2006 nagy durranása volt a Step up. Itt két teljesen eltérő szociokulturális közeg találkozik. Egy művészeti iskolában tanuló lány és az épületet megrongáló fiú. A lány őt választja táncpartneréül és hatalmas sikert aratnak. Ugye érezzük, hogy ez lehetetlen? Főleg, hogy az igazgatónő ezt megengedi.

Láthatjuk, hogy mindegyik táncos film valójában egy tündérmese. Mindegyikben a semmiből táncossá váló fiúval vagy lánnyal találkozunk. Jó ezeket megnézni, de gondolkodjunk józanul. Évek kemény munkáját miden alap nélkül hogyan lehetne néhány hét vagy hónap alatt pótolni? Egy valótlan kép, ami a néző elé tárul. Ezt azért tartom veszélyesnek, mert a kezdő táncos gyerek vagy a szüleik elhihetik, hogy rövid idő alatt sztárrá válnak. Hiszek benne, hogy tudatos, kitartó munkával nagy sikereket lehet elérni, de ez egy hosszú folyamat eredménye és tanár nélkül nem működik.

Kállai Lili

facebook.com/tanctanarod

Kurzusaim