Kállai TáncStúdió

Angol keringő

 

Videó forrása: https://www.youtube.com/watch?v=phgeDFSgCOA

 Ha báli szezon, esküvő, szalagavató, akkor keringő! De melyik is? Melyik a könnyebb? „Nyilván a lassabb!”- gondolják a kezdők. Pedig koránt sem! Hogy miért? Azonnal kiderül. A bécsi keringőt már részleteztük egy előző cikkünkben, most térjük rá az angol keringőre.

A sorrendből kitalálható: az angol keringő a fiatalabb. A bécsi keringő egyik utódából, a boston nevű társastáncból alakították ki, vajon kik? Természetesen az angolok.

A tíz versenytáncot végignézve azonnal szembetűnik, hogy majdnem mindegyikre rátették a bélyegüket az angolok. Ezzel szemben a bécsi keringő mégis csak osztrák-német eredetű. Az angolok sokáig nem is fogadták el. Viszont ebben az esetben is feltalálták magukat, kialakították az angol keringőt.

„A lassabb táncok könnyebbek!” – gondolhatnánk. Nem igaz! Lassan táncolni mindig nehezebb. Zenéje fele olyan lassú, mint jól ismert őséjé. Emellett a bécsi keringő jobbra és balra történő fordulataival szemben itt bőséges figurakatalógus áll rendelkezésünkre.

A lassabb zenét ki kell töltenie a táncnak, ezért mélyebben kell süllyedni és magasabbra kell emelkedni (erős lábizomzatot igényel). Ez természetesen akkor szép, ha folyamatos és a páros megtartja az egyensúlyát (tánctartásban, a lány magas sarkúban).

Kezdetben haladó jellegű figurákat tartalmazott, mint a boston és a foxtrott, később viszont fordulatokkal tarkították. Ennek köszönhetően átlós szerkezetet kapott. A fordulatok mennyisége gyakran ¾, gyakoriak a diagonall irányok.

Zenéje folyamatos, lendületes, ¾-es. Az alapjaival a tánciskolában is megismerkednek mind a gyermekek, mind a felnőttek, hiszen a bálok elengedhetetlen kelléke. A kitartóbbak azonban idővel képesek elsajátítani ennek az elegáns táncnak az arisztokratikus előadásmódját is!

 

Videó forrása: https://www.youtube.com/watch?v=COJa38aZGdw

Kállai Lili

facebook.com/tanctanarod

7 tipp, hogy elkerüljön a lábfájás (nem csak táncosoknak)

 

dsc05843.JPG

A lábfájás, akár egy kényelmetlen cipő teljesen elronthatja a napodat, különösen, ha táncos vagy. Én is sokszor megjártam, de szerencsére már megtanultam, hogy hogyan vigyázzak a lábaimra. Ezeket a tapasztalataimat szeretném most megosztani veled.

Ha hegyes orrú cipők nagyon csinosak, de egyáltalán nem egészségesek, hiszen összeszorítják a lábujjakat. Idővel a bütyköt is kialakíthatják. Azt javaslom, csak ritkán és rövid ideig viseld. Kifejezetten örültem, hogy végre kiment a divatból.

A rendszeres tornázásba építsd be a láberősítést is. Vannak gyakorlatok, amik a bokát és a talpizmokat erősítik. Ez ugyan nem javít az alakodon, viszont sokat teszel vele az egészségedért.

Ha fáj a talpad vagy kényelmetlen cipőd kell viselned, segíthet egy zselés talpbetét. (Nyitott szandálba ragaszd bele, mert különben kicsúszik.)

A Ryn cipő vagy az MBT nem éppen elegáns viselet, viszont nagyon egészséges és kényelmes. Akár egész nap képes vagyok mindkettőben gyalogolni (pedig tényleg nagyon kényes vagyok a tappancsaimra).

Egy hosszú táncpróba után egy sós lábfürdő szinte életmentő. Egyszerűen kihúzza a fáradtságot a lábakból. Szórj néhány kanál sót langyos vízbe, és áztasd benne a lábad 15-30 percig. Meglátod, utána, mint ha kicseréltek volna.

Kitűnő segítség lehet egy masszírozó gép. Már kiskoromban is lenyúltam anyukámét és tánc után azzal masszíroztam a talpaimat.

Ha kényelmetlen cipőt kell viselned, inkább vidd magaddal és vedd át, ne abban gyalogolj.

Időben kezdj el törődni az egészségeddel, hidd el, a szervezeted később meghálálja!

Kállai Lili

facebook.com/tanctanarod

Címkék: Csajoknak

3 üzenet Misty Copeland-től: le a sztereotípiákkal

(Szegény családból az American Ballet Theatre-be és a Voue címlapjára)

 

Video forrása: https://www.youtube.com/watch?v=IxJHjcRGdCQ

Misty Copelnad jelenleg a világ egyik legnagyobb balett csillaga. Az Amerikai Balett príma balerinája, a Vuge címlapján szerepelt, sőt barbie baba is készült róla. Őrületes technikai tudása és színészi játéka azonnal rabul ejti a közönséget. Most viszont szakmai szempont helyett három másik tényre szeretném felhívni a figyelmet.

Misty szegény, több gyermekes családban nőtt fel Californiában. Viszonylag későn, 13 évesen került balettiskolába, 15 évesen már díjat nyert. Mások 8 éves korban már elkezdenek balettet tanulni, sőt gyakori, hogy már óvodás korban táncolni íratják őket a szülők. Ő viszont nem töltötte kemény gyakorlással a kisgyermekkorát, ez még sem gátolta meg abban, hogy óriási sikereket érjen el.

Amint látjátok, NEM annyira vékony testalkatú, mint a többi balerina. Kifejezetten egy nőies teremtés. Ennek ellenére ugyan olyan hajlékony, mint kolleganői.

Misty Copeland színesbőrű. Az American Ballet Theatre történetében ő az első néger príma balerina. El tudjátok képzelni, mennyi előítélettel és rosszalló tekintettel kellett megküzdenie?

Mindezek ellenére eltáncolta a legnehezebb női főszerepeket, rengeteg díjat nyert, a világ vezető magazinjaiban és televíziós műsoraiban szerepelt, sőt játék babát is készítettek róla. Számos jótékonysági tevékenységben vesz részt, elsősorban fiatalokat segít. 2014-ben életrajzi könyve a Life in Motion a New York Times bestsellere lett.

Misty a bizonyíték arra, hogy az ember (legyen táncos vagy sem) kitartó munkával elérheti a céljait. Siránkozhatott volna az anyagi helyzete, a korai képzés hiánya, az alkata vagy a származása miatt. Ehelyett büszkén viseli mindezt. Szerintem joggal mondhatjuk, hogy történelmet írt. Nagyon sokak számára lehet példa, nem csak táncosoknak.

 Kállai Lili

facebook.com/tanctanarod

 

A táncos gyerek

 

Video forrása: https://www.youtube.com/watch?v=lo-F2pIddD0

A táncos gyerekekről különféle sztereotípiák élnek az emberek fejében. Sokan agyon sminkelt, elkényeztetett kis mini felnőtteknek képzelik őket, akik csak arra képesek, hogy villogjanak a szép ruhákban. Megosztom veletek, hogy én hogyan látom őket 25 év táncos tapasztalattal.

A táncos gyerekek magabiztosabbak. Az állandó szereplés, a fellépések és a versenyek kinyitják őket és leépítik a gátlásokat. Természetes lesz számukra a nyilvánosság előtt való megjelenés, és kialakul egy határozott fellépés.

Céljaik vannak. Hónapokra, sőt évekre előre kell tervezni a következő műsorra, versenyre. Ez egy hosszabb távú, folyamatos munkát igényel, melynek során végig a kitűzött cél kell, hogy a szemük előtt lebegjen.

Fegyelmezettebbek. A heti többszöri két-három órás próbák során bizony kialakul a fegyelem. Ez az élet többi területén is a hasznukra válik.

Kitartóbbak. Gondolj csak bele, milyen elszántság kell ahhoz, hogy többszöri próbálkozásra se add fel az elrontott figurát, és hogy következetesen gyakorold a koreográfiákat, pedig lehet, hogy a következő verseny vagy fellépés csak fél év múlva lesz.

Önállóbbak. Rendszeresen próbákra kell járni, bemelegíteni, rendben tartani a ruhákat. Ez mind kialakít egyfajta önállóságot.

A táncos gyerekek udvariasabbak. A tánc mellett az illemszabályokat is elsajátítják. A fiúk megtanulják, hogy tisztelettel bánjanak a nőkkel, a lányokból pedig igazi kis hölgyek válnak.

Megtanulják, hogy törődjenek az egészségükkel. Oda kell figyelniük, hogy mit esznek, így nem csak a rendszeres mozgás, de az egészséges táplálkozás is az életük részévé válik.

Nagyfokú felelősség tudat alakul ki bennük. Hogy miért? Mert megtanulják, hogy ha elvállalnak egy fellépést vagy versenyt, akkor azért hónapokig kell dolgozniuk, ráadásul az egész tánccsoport és/vagy a táncpartnerük felé is felelősséggel tartoznak.

Így látom a kis művészeket. Ezek a nagyon is előnyös tulajdonságok alakulnak ki bennük, melyekre nagy szükség van, a mai személytelen, romlott világban.

Kállai Lili

facebook.com/tantanarod

 

A varázslatos India táncvilága

 

13567068_1148817465179497_1607713666645826904_n.jpg

Táncosként, táncpedagógusként két dolgot nem győzök hangsúlyozni. Az egyik az, hogy a tánc nem csupán szórakozás. Évezredeken keresztül szerves részét képezte az emberek mindennapjainak. A másik, hogy ezzel a művészeti ággal szinte mindent ki lehet fejezni, (nem csak az erotikát). Érdemes minél több ágazatát megismerni és globálisan szemlélni.

India varázslatos világa sokakat ámulatba ejt. Nem csoda, hiszen ez az egyik legrégebbi kultúra. Rendkívül gazdag tánckincsét 2000 éve a legapróbb részletességgel írásba foglalták, ami hála Istennek, töretlenül fennmaradt. A tánctörténet a kedvenc tárgyaim egyike volt a főiskolán. Indiát olyannyira „belénk verték”, hogy mondhatni, ha álmomból felébresztenek, akkor is vágom a táncstílusait. Ennek most nagy hasznát vettem, ugyanis végre lehetőségem volt élőben tradicionális indiai táncot látni.

Egy barátnőm elhívott a Szekérfesztiválra (szanszkrit nyelven Rathra yatra), ami egy több száz éves hindu hagyomány. Talán már tudjátok rólam, hogy nagy vallástörténet-rajongó vagyok, ezért több okból is hatalmas élmény volt számomra.

dsc05641.JPG

 

A Vörösmarty tértől a Városligetik haladt a tömeg, jobban mondva, táncolva vonult. A mai fejlettnek mondott nyugati világban ez már furcsának tűnhet, de régen tánccal, énekkel, zenével is dicsőítették Istent. Egy ismerősöm a következő sorokat írta az erről készült fényképekhez: „Ritkán látni Budapest utcáin ennyi boldog, éneklő, táncoló embert, akik ráadásul józanok.” Valósággal fejbevágott ez a mondat.

13524372_1145658785496945_3668604869382492922_n.jpg

Tánc a Hősök terén

A háromórás gyaloglás után vegán étel várt minket, majd kezdetét vette a bemutató. Legnagyobb érdeklődéssel a Bharata-Natjamot vártam. Ez India négy tradicionális táncstílusa közül a legrégebbi. Az ország dél-keleti részéről származik. Eredetileg hat részből áll. Három órán keresztül táncolják a dévadászik (isten szent táncosnői) az istenszobrok előtt. Itt természetesen nem volt ilyen hosszú az előadás, mégis örültem, hogy végre élőben láthattam ilyet.

dsc05675.JPG

Bharata-Natjam

A dévadászik Indiában a második kasztba tartoztak, ötéves koruktól a brahman papok képezték őket. A kislányok szent táncosnőnek való felajánlását csak 1947-ben tiltották be. A kasztrendszer miatt nem akárki sajátíthatta el a táncokat, a mozdulatokat viszont mindenki értette.

Két szanszkrit nyelvű könyvben foglalták írásba ezt a felbecsülhetetlen értékű tánckincset. A Nátyasasztra, a „Tánc könyve” a zenére, a táncra, a szövegre és a sminkelésre vonatkozó szabályokat taglalja a legapróbb részletekig. Az Abinajadarpana, a „Kifejezés tükre” a mudrákat (kézjeleket) és az ászanákat (kartartásokat) mutatja be. Az európai ember számára meglepő lehet, hogy a szemöldök, szempilla, sőt a lábujjak mozdulatai is pontos jelentéstartalommal bírnak, ezzel szemben az arc mozdulatlan marad.

A tánc alapjául dallamvázak, úgynevezett rágák szolgálnak. A hinduk csak dallamokat rögzítettek, így a ritmus szabadon variálható. Az imatáncok és a táncdrámák témáját az eposzok adják.

Az említett Bharata-Natjam mellett még három táncstílust tartanak számon. A Katakhlai a Mahábhárata és a Rámajának eposzokat, valamint a világ keletkezésének történetét meséli el. Eredetileg több éjszakán keresztül adják elő, ugyanis tizenhat órát vesz igénybe. A női szerepeket is férfiak alakítják hatalmas kandelláberek fényénél. A Kathak-sítlus nőies jellegű, valójában ez a klasszikus háremtánc. Erősen ritmizált, virtuóz lábtechnika jellemzi, csengettyűkkel táncolják. Négy részből áll: Holi, Pávatánc (nem keverendő az európai panave-nal), Otkar és Radha Sringer. Amikor kitiltották a templomokból, a templom előtti téren adták elő a naucsnikok. Azokat a hölgyeket hívták így, akik a szórakoztatást választották hivatásnak. A Manipuri a szerelmi tánc. A legenda szerint Shiva isten és felesége Parvati istennő táncra alkalmas helyet keresett. Elhagyták a Himaláját és Manipurt választották. Ennek az emlékére járják a Manipuri egy kötetlenebb változatát, a Krishna-Lila nevű táncot.

Ennek a kontinensnyi országnak a tánckincse épp oly gazdag, mint a mitológiája és az érzelemvilága. Fantasztikus, hogy évszázadokon keresztül változatlanul fennmaradt. Amikor ilyet látok, úgy érzem, mint ha valóságos időutazáson vennék részt. Nem csoda, hogy a középkorban a keresztes lovagokat is ámulatba ejtette a varázslatos kelet világa. Az indiai táncosnőket ők nevezték el bajadéroknak. Később a XIX. században, a romantika korszakában ismét a vadregényes kelet felé fordult az érdeklődés, hiszen ezt a korszakot –ami nekem a kedvencem- nosztalgikus elvágyódás jellemezte térben és időben egyaránt. 1830-ban Marie Taglioni Goethe Isten és a bajadér című balladája alapján készült koreográfiát adott elő. Ekkor még spicc cipőben és tütüben vitték színpadra. A valódi indiai tánchagyományt csak az 1930-as évektől ismerhették meg nyugaton. Ebben nagy szerepe volt Uday Shankarnak, aki a klasszikus indiai táncot ötvözte a nyugati színházzal. Nagy hatással volt rá Anna Pavlova. A művésznő amelett, hogy balettet tanított neki, buzdította is a hindu tánchagyomány ápolására.

A tánc korábban teljesen átszőtte az emberek mindennapjait, ez Indiában többnyire megmaradt. A következő mondat nagyon megérintett: „a lelki világokban minden lépés tánc és minden szó ének”. Azt hiszem enyhe napszúrással sikerült megúsznom a Szekérfesztivált, de megérte, ugyanis vallástörténet-rajongóként és táncosként is hatalmas élményt nyújtott.

Kállai Lili

facebook.com/tanctanarod

9 dolog, amire nem számítasz, amikor eldöntöd, hogy táncos leszel

 

ballet_pixabay.jpg

Ha a tánc neked csak hobbi, és nem jelent egyebet, mint szórakozást, akkor ez a cikk nem neked szól. Ha viszont komolyan gondolkozol azon, hogy fellépésekre, esetleg versenyekre szeretnél járni, netalán hivatásodnak választanád a táncot, akkor megosztok veled néhány kulisszatitkot. Szinte közhely számba megy, hogy a „táncos pálya sokkal keményebb, mint amilyennek látszik”. Én viszont nem sztereotípiákat hoztam neked, hanem azt írom le, amit 24 éves pályafutásom során megtapasztaltam.

1. Táncossá válni, csak egy éveken át tartó, tudatosan megtervezett folyamat során lehet. Ehhez viszont feltétlenül szükséges, hogy pontosan tudd, mit a célod. Gondolj bele: a céltalan hajósnak semmilyen szél nem kedvez. Neked magadnak és a tanáraidnak is pontosan tudniuk kell, hogy mit akarsz elérni a tánccal.

2. Nagyon fontos a megfelelő tanár, esetleg tanárok. Amikor még az alapokat sajátítod el, szinte mindegy, hogy kitől tanulsz, később viszont nagyon lényeges, hogy olyan mestered legyen, akire felnézel, akiben megbízol, és akivel azonosak az elképzeléseitek.

3. Meg kell tanulnod bemelegíteni (egyedül is). Ez elengedhetetlen, egy külön cikket is szentelten neki. Soha ne hagyd ki, szánd rá azt a negyed órát, és hidd el, az ízületeid és az izmaid meghálálják!

4. Minden táncosnak tornáznia kell. Hogy ki melyik sportot választja, az egyéni. Folyamatosan erősíteni és nyújtani kell az izmokat, valamint fejleszteni az állóképességet. (E nélkül, csak hobbi táncos lehetsz.)

5. Csábító lehet, hogy elég jól értünk a sminkek és a frizurák elkészítéséhez. Igen, ezt valóban nagyon szeretjük, kissé sminkesekké, fodrászokká, esetleg manikűrösökké is válunk. Ez azonban egy időigényes folyamat eredménye. Itt nagyon igaz, hogy a gyakorlat tesz mesterré.

6. Sokan nem számolnak a következő ténnyel: a fellépések többsége hétvégén, karácsony ellőtt, nyár elején, esetleg szilveszterkor vagy egyéb ünnepen van. Igen, pontosan akkor, amikor más pihen. Gondolj bele, ha előadóművész vagy, akkor lépsz színpadra, amikor másokat szórakoztatni kell. Tisztázd le magaddal: készen állsz erre az életformára? Ezt neked kell eldöntened.

7. Elérkeztünk az anyagiakhoz. Ez egy különleges műfaj. Ma már nagyon sok minden kapható (tánccipők, anyagok, díszítők, kiegészítők), hála Istennek olcsóbban, mint korábban, viszont nem tagadom, hogy áruk még mindig van. És persze ott van még az utazás költsége és a táncórák ára. Ez megint egyéni döntés joga. Megéri neked egy bizonyosok összeget rendszeresen ráfordítani?

8. Ha a páros táncot választod, nagyon fontos, hogy a táncpartnereddel azonos céljaitok legyenek. Csak így érhettek el sikereket. Nézeteltérések, véleménykülönbségek mindig lesznek, viszont ezeket meg kell beszélni. Kulcsfontosságú a kommunikáció. Mindkettőtöknek nagyon kell tudnia kommunikálni, őszintén, nem sértőn és nem vádaskodva. Ha lányformációs csoportban táncolsz, akkor ezt a csapatban kell hasonló képen tenni.

9. A technikai és az előadásmód beli képzés mellett lelkileg is fejlődni kell. Ez talán misztikusan hangozhat, de nézzük konkrétan, mire is gondolok. Fel kell dolgozni a sikereket és a kudarcokat. Saját szememmel láttam, hogy a hirtelen jött siker megrészegíthet. Ezt kezelni kell, ahogy a kudarcokat is, ha nem akarjuk, hogy egy-két kevésbé sikeres verseny végérvényesen rányomja a bélyegét egy táncos pályájára. E mellett ott vannak a párokon belüli konfliktusok, a párcserék, valamint a rivalizálás. Igen, vetélkedés van, főleg a versenytáncban, ahol a párokat egymáshoz hasonlítják. Ezek miatt a dolgok miatt nagyon fontos az érzelmi intelligencia.

Láthatod, hogy ez egy nagyon összetett pálya, ahol rengeteg mindenhez kell érteni. Itt az állja meg a helyét, aki több területen is képződik. Nem egyszerű, de csodálatos! Talán ezt szeretem benne a leginkább.

Kállai Lili

facebook.com/tanctanarod

süti beállítások módosítása