A latin táncok sokszínűsége

 

latin-amerika_terkep.png

 

A latin-amerikai táncok szerte a világon hódítanak. Latin zene szól a rádióban, a televízióban, a diszkóban. Számos sláger ebben a stílusban íródott. Nem találni olyan rendezvényt, ahol ne hallanánk latin zenét. Mi lehet ennek az oka? Sikere miért töretlen évtizedek óta? A választ megkapjuk, ha kicsit közelebbről megvizsgáljuk ezt a kontinenst.

Sajnos nem beszélhetünk gazdag földrészről, viszont egy biztos, az itt élők, élvezik az életet! Vidámak, az utcán énekelnek, zenélnek, táncolnak és nem törődnek azzal, hogy mi lesz holnap.

És, hogy mitől olyan különleges a zenéjük és a táncuk? Egy rövid történelmi utazásra invitálunk benneteket, kedves olvasók. Mint tudjuk, itt az indiánok az őslakók. A spanyolok és a portugálok hódították meg ezt a földrészt és néger rabszolgákat hoztak be Afrikából 1511től… Álljunk meg egy percre és gondoljuk végig. Három kontinenst említettünk! A válasz ebben rejlik. Latin-Amerika területén találkozott az indián, az afrikai és a spanyol-portugál kultúra. Ebből a keveredésből született az, amit mi jelenleg latin-amerikai zenének és táncnak ismerünk.

Azt, hogy a spanyoloknak lételemük a tánc, mindannyian tudjuk, hiszen jelenleg is ebben az országban találjuk a legélőbb néptánc hagyományt szerte Európában. Természetesen nincs ez máshogy Portugáliában sem! E két nemzet vitte magával új hazájába a pengetős hangszereket (gitár, mandolin, akkordion, hárfa), az ujjcintányért és természetesen a látványos, hosszú, bő szoknyák sem maradhattak el. Zenéjük fejlett dallamvilággal rendelkezett.

És mi a helyzet Afrikával? A természeti népeknek lételemük a művészet. Itt nem a dallamon, hanem a ritmuson van a hangsúly. Az európaihoz képest rendkívül bonyolult a ritmikai világ. Úgynevezett poliritmikus zene. Elsősorban ütős és rázós hangszereket szólaltatnak meg (pl.: maracas, bongó). Az afrikai doboknak rengeteg fajtájával találkozhatunk. Kommunikációs célokra használják, akár 40 km-re is elhallatszódhat. Az új földrészen az európaiak megtiltották a néger rabszolgáknak a kultúrájuk gyakorlását, de (szerencsére) nem sok sikerrel jártak.

Az afrikaiak őrizték művészetüket, viszont nyitottak voltak az indián és az európai kultúra felé. A hódítók kezdetben lenézték őket, idővel azonban lassan elkezdték művészeti elemeiket saját kultúrájukba integrálni.

Hogy mi született ebből? Egy valóságos csoda, ami ma már nem csak Észak-Amerikában és Európában, hanem már Ázsiában is hódít. Gondoljunk bele: az afrikaiak és az indiánok művészetének nyomait megtalálhatjuk mind az öt kontinensen. Hogy adtak-e valamit a világnak? Szerintünk nem kétséges!

És hogy mi ebből a tanulság? Ismerjük meg egymás kultúráját, mielőtt megbélyegeznénk! A művészet összeköt, nem ismer határokat!

 Kállai Lili

facebook.com/tanctanarod

Táncold magad szexissé! Latin táncok csak csajoknak: