Lillith

Pünkösd hétvégén nagy megtiszteltetésben volt részem. Egy általam nagyon szeretett és tisztelt embernek a születésnapi előadásán léphettem fel. Bácsi Boglárka Avatara előadásai négy évvel ezelőtt gyökeresen megváltoztatták az életemet, azóta ő az egyik legnagyobb példaképem.

Sokan értetlenkedve néznek rám, hogyan mozoghatok két olyan különböző világban, mint a tánc és az ezotéria. Pedig a kettő csak látszólag eltérő, valójában nagyon is sok kapcsolat fedezhető fel a kettő között. Ha a táncot nem csak felületesen szemléljük, és a csillogó ruhák és a sminkek mögött meglátjuk a valódi mondanivalóját is, akkor érthetővé válik, hogy a színpadon ott vannak az archetípusok (ősi képek).

Mivel Bogi vallástörténész, mindenképen mitológiai témát szerettem volna színpadra vinni. A választásom Lillithre esett.

Hogy kicsoda Lillith? A héber Talmud szerint az Úr először Ádámot és Lillithet teremtette meg. Ő egy gyönyörű, sötét hajú nő volt, azonban rendkívül öntudatos személyiség, így nem volt hajlandó Ádámnak engedelmeskedni. Ráadásul még tanítani is akarta, ugyanis egy nagy tudású mágusasszony volt. Végül elrepült a sivatagba. Az Úr utána küldte az angyalait, ő mégsem volt hajlandó visszamenni. Ez után került sor Éva megteremtésére.

A patriarchális társadalom természetesen gonosznak állította be, démonizálta, hiszen Lillith egyértelműen a matriarchátust képviseli. A kanonizált Bibliába nem került be.

Szmolinka Eszter Mahasti koreográfiája és a gyönyörű, sejtelmes zene kiválóan passzolt a feketeruhás mágusnő szerepéhez. Nagyon élveztem, hogy légies tündérke vagy csábító nő helyett, egy bölcs boszorkány szerepében tűnhettem fel, hiszen minden nőben él egy boszi.

A tánc sokkal több annál, hogy villogunk a szép ruhákban. Komoly dolgokat lehet vele elmondani. Kár lenne csak gyönyörködtetésre használni.