Táncművészet a XX. század elején
A századforduló környékén és a xx. század elején változások történtek a világban. Az életszemlélet, az életmód átalakult. A technika fejlődésnek indult, többek között megjelent az autó, a varrógép, a villanykörte és a telefont. A nők letenni készültek a fűzőt, elhagyták a sok alsószoknyát, majd a ruhák rövidülni kezdtek, útnak indult az emancipáció. Az emberek kiábrándultak a romantika korszakának nagy eszményeiből, az első világháború szele már érződött a levegőben.
Természetes, hogy mindez hatott a táncra is. Oroszországban Petipa fél évszázados sikere leáldozóban volt. Az emberek kiábrándultak a mesebalettekből, Nyugat-Európában a balett helyét átvette a varieté. Tüllszoknyás tündérek helyett élénkszínű ruhába öltözött, erősen sminkelt táncosnők szórakoztatták a közönséget, megjelent a kánkán.
Kánkán
A Djagilev Társulat a vadregényes kelet felé fordult ihletért. Olyan témájú balettek vittek színre, mint Seherezádé, Tűzmadár és a Poloveci Táncok.
Amerikában három különleges egyéniség jelent meg, akik a balett helyett valami egészen mást mutattak. Loié Fuller a látványt tartotta elsődlegesen fontosnak, Isadora Duncan az antik görög művészetet tartotta eszménynek, míg Ruth St Denis a közel-keleti és távol-keleti művészetet. Utóbbi kollegájával, Ted Shawn-nal megalapította a Denishawn Dancers nevű tánciskolát. Ted visszahozta a férfiakat a tánc világába, akik egy időre eltűntek a színpadról. Ők alkotják a modern tánc előfutárát jelentő generációt.
Loié Fuller
Isadora Duncan
Ruth St Denis
Ted Shawn és Ruth St Denis
A társastánc is egy másik kultúra felé fordult, azonban nem kelet, hanem nyugat felé: megérkeztek Európába a latin-amerikai táncok. A tangót kezdetben botrányosnak tartották, Párizsban mégis kitört a tangó-láz. A samba második hullámban aratott sikert. A rumba ugyancsak sokak kedvencévé vált. Kubában kialakult a cha-cha-cha, ami rövid idő alatt meghódította a világot, majd a két világháború között az Egyesült Államokból megérkezett a rock and roll.
Tango
Latin tánc 1930 környékén
Anglia volt az egyetlen, ahol az első világháború alatt is élénk társasági élet zajlott. Rendszeresen tartottak teadélutánokat, melyeknek elengedhetetlen kelléke volt a népszerű társastánc, a foxtrott. Ebből 1927-ben kialakították a slow foxot és a quick stepet. A foxtrottnak nagyon fontos jelentőséget tulajdonítok, mert a standard stílus alapját ez jelentette.
Az erkölcstelennek tartott argentin tangóból megkoreografálták a standard stílushoz igazított angol tangó, valamint a bécsi keringő egyik utódából a bostonból megszületett a csodálatos és elegáns angol keringő.
Világosan láthatjuk, hogy a társadalmi folyamatok hatalmas hatást gyakorolnak a művészetekre. A tárgyalt korszakban az emberek kiábrándultak, a korábbi szabályok helyett szabadságra vágytak. Eldobták a fűzőt, a szoknyák lerövidültek. Ez kitűnően tükröződött a táncban is. A standard táncokban megjelent a szoros tánctartás, a latinokban a csípőmozgás. Mindkettő felháborodást váltott ki kezdetben. A balettművészek egy része letette a spicc cipőt és a tütüt, sőt, mint láttuk, voltak, akik az egész balettet elvetették.
A világ óriásit változott fél évszázad alatt, és ez mérhetetlen nyomott hagyott a táncművészeten. A balett, a modern tánc és a társastánc is tovább fejődött, mindegyik csodát alkotva a maga területén.
