Kállai TáncStúdió


Jagannath hétvégéje: Szekérfesztivál, majd táncbemutató az indiai nagykövetségen

img_20180630_164418.jpg

Jagannath, valamint testvérei, Baladéva és Subhadra

Az elmúlt hétvége igen eseménydúsan telt számomra. Jagannath isten, azaz Krisna egyik megjelenési formája, az univerzum ura a hinduizmusban. Az ő tiszteletére rendezik meg minden évben a Szekérfesztivált, azaz a Ratha Yatrát. A három óra hosszat tartó séta a Vörösmarty Térről a Városligetbe tart. A tömeg énekelve táncolva halad, hiszen a hinduizmus filozófiája szerint „a Lelki Világban minden lépés tánc és minden szó ének”.

img_20180630_115810_1.jpg

A szekér

A „véletlennek” köszönhetően az indiai táncok közül éppen az a stílus talált rám, mely Jagannath-hoz szól. A kelet-indiai, odissi táncot az ő tiszteletére adták elő a templomokban élő mahárik.

Vasárnap táncbemutatót rendeztek az indiai nagykövetségen. A színpadra lépést hosszas készülődés előzte meg. A három részből álló ruha és az ékszerek felvétele, valamint a haj és a smink elkészítése több órát is igénybe vesz. (Az izgalmakat fokozta, hogy éppen költözködés közepette voltam, így nem volt egyszerű előkeríteni a hullámcsatokat és a hajlakkot. :-) )

odisszi_vagott.jpg

Kállai Lili

Nagyszerű élmény tradicionális viseletben egy több száz éves stílust előadni. Olyan értékeket közvetít (Isten imádat, felajánlás, kecsesség, tisztelet a művészet iránt), melyek a nyugati világban csak nagyon ritkán tűnnek fel.

 oklevel_atadas.jpg

Az indiai bokacsörgő

bokacsorgovel.jpg

Nagy örömömre egy indiai bokacsörgőt volt alkalmam átvenni a tánctanáromtól. Ez egy nagyon különleges dolog, a táncos legfőbb kelléke, melyet szent tárgynak tartanak, ezért nagy boldogsággal töltött el.

Indiában még él az az évezredes hagyomány, hogy a táncos kéri a tanárt, hogy fogadja tanítványául.  Ha elfogadja, megkezdődik a közös munka, tanítani kezdi. A tanítvány onnantól számít valódi táncosnak, amikor a guruja megajándékozza egy bokacsörgővel, és felköti azt a lábára. Ez egy rendkívül ünnepélyes pillanat, egy avatáshoz hasonló.

A csörgőt szent tárgyként kezelik, egy imafüzérhez és egy szent könyvhöz hasonlóak kell vele bánni.

  • Akkor a földre sem szabad letenni, ugye? – Kérdeztem.
  • A tánctér már szentnek számít, de én nem teszem le. – Hangzott a válasz.

Csodálattal tölt el, hogy van egy kultúra a Földön, amely még tiszteli a szent dolgokat, és ahol a tánc is megőrizte a szakralitását.

Kállai Lili

facebook.com/tanctanarod