Kállai TáncStúdió


Táncművészet a XX. század elején

A századforduló környékén és a xx. század elején változások történtek a világban. Az életszemlélet, az életmód átalakult. A technika fejlődésnek indult, többek között megjelent az autó, a varrógép, a villanykörte és a telefont. A nők letenni készültek a fűzőt, elhagyták a sok alsószoknyát, majd a ruhák rövidülni kezdtek, útnak indult az emancipáció. Az emberek kiábrándultak a romantika korszakának nagy eszményeiből, az első világháború szele már érződött a levegőben.

Természetes, hogy mindez hatott a táncra is. Oroszországban Petipa fél évszázados sikere leáldozóban volt. Az emberek kiábrándultak a mesebalettekből, Nyugat-Európában a balett helyét átvette a varieté. Tüllszoknyás tündérek helyett élénkszínű ruhába öltözött, erősen sminkelt táncosnők szórakoztatták a közönséget, megjelent a kánkán.

kankan_free.jpg

Kánkán

A Djagilev Társulat a vadregényes kelet felé fordult ihletért. Olyan témájú balettek vittek színre, mint Seherezádé, Tűzmadár és a Poloveci Táncok.

Amerikában három különleges egyéniség jelent meg, akik a balett helyett valami egészen mást mutattak. Loié Fuller a látványt tartotta elsődlegesen fontosnak, Isadora Duncan az antik görög művészetet tartotta eszménynek, míg Ruth St Denis a közel-keleti és távol-keleti művészetet. Utóbbi kollegájával, Ted Shawn-nal megalapította a Denishawn Dancers nevű tánciskolát. Ted visszahozta a férfiakat a tánc világába, akik egy időre eltűntek a színpadról. Ők alkotják a modern tánc előfutárát jelentő generációt.

loye_faller.jpg

Loié Fuller

isadora_duncan.jpg

Isadora Duncan

ruth_saint_denis.jpg

Ruth St Denis

ted_shawn_ruth_saint_denis.jpg

Ted Shawn és Ruth St Denis

A társastánc is egy másik kultúra felé fordult, azonban nem kelet, hanem nyugat felé: megérkeztek Európába a latin-amerikai táncok. A tangót kezdetben botrányosnak tartották, Párizsban mégis kitört a tangó-láz. A samba második hullámban aratott sikert. A rumba ugyancsak sokak kedvencévé vált. Kubában kialakult a cha-cha-cha, ami rövid idő alatt meghódította a világot, majd a két világháború között az Egyesült Államokból megérkezett a rock and roll.

tango_1920.jpg

Tango

latin2_1930.jpg

Latin tánc 1930 környékén

Anglia volt az egyetlen, ahol az első világháború alatt is élénk társasági élet zajlott. Rendszeresen tartottak teadélutánokat, melyeknek elengedhetetlen kelléke volt a népszerű társastánc, a foxtrott. Ebből 1927-ben kialakították a slow foxot és a quick stepet. A foxtrottnak nagyon fontos jelentőséget tulajdonítok, mert a standard stílus alapját ez jelentette.

Az erkölcstelennek tartott argentin tangóból megkoreografálták a standard stílushoz igazított angol tangó, valamint a bécsi keringő egyik utódából a bostonból megszületett a csodálatos és elegáns angol keringő.

Világosan láthatjuk, hogy a társadalmi folyamatok hatalmas hatást gyakorolnak a művészetekre. A tárgyalt korszakban az emberek kiábrándultak, a korábbi szabályok helyett szabadságra vágytak. Eldobták a fűzőt, a szoknyák lerövidültek. Ez kitűnően tükröződött a táncban is. A standard táncokban megjelent a szoros tánctartás, a latinokban a csípőmozgás. Mindkettő felháborodást váltott ki kezdetben. A balettművészek egy része letette a spicc cipőt és a tütüt, sőt, mint láttuk, voltak, akik az egész balettet elvetették.

A világ óriásit változott fél évszázad alatt, és ez mérhetetlen nyomott hagyott a táncművészeten. A balett, a modern tánc és a társastánc is tovább fejődött, mindegyik csodát alkotva a maga területén.

Kállai Lili

facebook.com/tanctanarod

Induló kurzusaim

Nincs karácsony Diótörő nélkül

A világ egyik legismertebb balettje immár harmadik évszázada repíti a mesék világába a nézőket. A legtöbb gyermeknek ez az első találkozása ezzel a csodálatos műfajjal. Sokaknál egy életre szóló szerelem kezdetét jelenti a színpad világával. (Én kivétel vagyok, nálam a Hamupipőke volt az első.) Kicsiket és nagyokat egyaránt elvarázsol, a felnőttek egy estére ismét gyereknek érezhetik magukat.

Először 1892-ben vitték színre ezt a csodát a Szentpétervári Marinszkij színházban. A koreográfiát Marius Petipa, a világ egyik legnagyobb koreográfusa készítette Csajkovszkij csodálatos zenéjére. (Petipa újítása, hogy nagy hangsúlyt fektetett a zenére. Csajkovszkijjal közösen maradandót alkottak.)

A történet alapjául E. T. A. Hoffmann A diótörő és az egérkirály c. műve szolgált. Mária hercegnő szerepét a világ egyik legnehezebb női főszerepeként tartják számon.

 Video forrása: https://www.youtube.com/watch?v=7js5rNfDeyc

A cukortartó tánca, Evgenia Obraztsova (Video forrása: https://www.youtube.com/watch?v=UhD9TRdfNnM)

 Sterling Baca és Misty Copeland (Video forrása: https://www.youtube.com/watch?v=ga994lIm96A)

Virágkeringő (Csajkovszikij Diótörő): koreográfia Kállai Lili, ruhák Kállai János

Kállai Lili

facebook.com/tanctanarod

 

Az orosz klasszikus balett

 

bolshoi_en_wikipedia_org.jpg

Moszkva, Bolshoi Színház (kép forrása: en.wikipedia.org)

Előző cikkeimben a nyugat-európai romantikus balettről meséltem. A balett szóról azonban sokan azonnal Oroszországra asszociálnak. Hogyan lehetséges ez? Hogyan került a balett Oroszországba? Most megtudhatjátok.

Ebben a hatalmas országban a táncnak nagy hagyománya volt. A XVII. században megjelent a nyugati típusú színház, ahol természetesen a tánc is helyet kapott.

Az első orosz balettmester Ivan Valdberg volt. Az orosz tánc fellegvárában, Szentpétervárott alkotott. A nyugati típusú táncot vette alapul, de nála előtérbe került a drámaiság. Charles Luis Didelot franicia koreográfus szintén Pétervárott élt. Jelentősége hatalmas. Ő a kifejezőkészségre helyezte a fő hangsúlyt. Mindig hajlandó volt a cár igénye szerint megformálni a történeteket. Az ő nevéhez a karakterbalett meghonosítása fűződik. Felesége Fanny Cerito, a korszak egyik balett csillaga volt. Mindketten klasszikus irodalmi műveket vittek színpadra.

Jules Perrot (az előző cikkekben olvashatsz róla) pétervári munkássága során összeütközésbe került a cárral. Ennek ellenére tündér balettjei osztatlan sikert arattak és drámai műveivel is maradandót alkotott. Didelot-hoz hasonlóan ő is kevesebb pantomimet alkalmazott.

Tanítványa Adam Paulovics Gluskovszkij Moszkvában dolgozott. Ő a kifejezést többnyire már nem pantomimmal érte el, hanem magával a tánccal. Alkotásai „perülő balettek”-nek nevezték, ugyanis elődei még emelőgépeket használtak, az ő tanítványainak már fejlett volt az ugrástechnikájuk. A moszkvai balett nem állt annyira cári befolyás alatt, mint a pétervári. Gluskovszkij műveibe orosz néptánc motívumokat is alkalmazott, így előkészítőjévé vált a klasszikus orosz balett drámának.

Arthur Saint Leon francia balettmester 1859-től 1869-ig Szentpétervárott dolgozott. A cár minden óhaját teljesítette. A Blasis iskola képzett növendékei számára koreografált. Kivált képen a csoportok mozgatását végezte eredetien.

Marius Petipa francia származású táncos és koreográfus. Mindkét szülője művész volt. Az orosz klasszikus balett az ötven évig tartó munkássága alatt érte el fénykorát. Első nagy sikerét 1862-bel aratta Fáraó leánya című darabbal. 1869-ben Moszkvában és Szentpétervárott egyaránt vezető koreográfus lett. Legkiemelkedőbb alkotásai közé tartozik az a három darab, melyet Csajkovszikij zenéire koreografált a zeneszerzővel együttműködve: A Csipkerózsika, a Hattyúk tava és a Diótörő. A csipkerózsika kiváltképp alkalmas volt arra, hogy a cári udvar dicsőségét hangoztassa. Az egész mű a francia udvari balett, azaz a balet de cour szellemében készült. (A király neve XIV. Florestan egyértelműen XIV. Lajosra utal.) A rokokó korszakára jellemző, egyfajta negédes finomkodás hatja át. Valódi szólistája nincs. Mivel a zene fontos szerephez jut, nem csak kíséri a táncot, mint korábban, a szimfónikus balettek előfutárának tekinthetjük.

A Hattyúk tava a nyugat-európai fehér balettek hagyományát fojtatta. A Giselle mellett a Hattyúk tavát és a Diótörőt tartják a három legnehezebb főszerepnek a világon.

A technika fejlődésének köszönhetően a szoknya lerövidült, keményebb tüllből készült, így jobban kiáll. Ezt hívják klasszikus tütünek.

Petipának a tánctörténeti jelentősége felbecsülhetetlen. Több tekintetben is egyedinek számít. Rendkívül kifejező zenét alkalmazott, saját módszert alakított ki, a kifejezést a tánccal érte el, pantomim helyett és kiválóan ismerte és alkalmazta különböző népek táncait. Ötven éves munkásságával végérvényesen beírta magát a tánc történtébe.

Kállai Lili

facebook.com/tanctanarod

Angol keringő

 

Videó forrása: https://www.youtube.com/watch?v=phgeDFSgCOA

 Ha báli szezon, esküvő, szalagavató, akkor keringő! De melyik is? Melyik a könnyebb? „Nyilván a lassabb!”- gondolják a kezdők. Pedig koránt sem! Hogy miért? Azonnal kiderül. A bécsi keringőt már részleteztük egy előző cikkünkben, most térjük rá az angol keringőre.

A sorrendből kitalálható: az angol keringő a fiatalabb. A bécsi keringő egyik utódából, a boston nevű társastáncból alakították ki, vajon kik? Természetesen az angolok.

A tíz versenytáncot végignézve azonnal szembetűnik, hogy majdnem mindegyikre rátették a bélyegüket az angolok. Ezzel szemben a bécsi keringő mégis csak osztrák-német eredetű. Az angolok sokáig nem is fogadták el. Viszont ebben az esetben is feltalálták magukat, kialakították az angol keringőt.

„A lassabb táncok könnyebbek!” – gondolhatnánk. Nem igaz! Lassan táncolni mindig nehezebb. Zenéje fele olyan lassú, mint jól ismert őséjé. Emellett a bécsi keringő jobbra és balra történő fordulataival szemben itt bőséges figurakatalógus áll rendelkezésünkre.

A lassabb zenét ki kell töltenie a táncnak, ezért mélyebben kell süllyedni és magasabbra kell emelkedni (erős lábizomzatot igényel). Ez természetesen akkor szép, ha folyamatos és a páros megtartja az egyensúlyát (tánctartásban, a lány magas sarkúban).

Kezdetben haladó jellegű figurákat tartalmazott, mint a boston és a foxtrott, később viszont fordulatokkal tarkították. Ennek köszönhetően átlós szerkezetet kapott. A fordulatok mennyisége gyakran ¾, gyakoriak a diagonall irányok.

Zenéje folyamatos, lendületes, ¾-es. Az alapjaival a tánciskolában is megismerkednek mind a gyermekek, mind a felnőttek, hiszen a bálok elengedhetetlen kelléke. A kitartóbbak azonban idővel képesek elsajátítani ennek az elegáns táncnak az arisztokratikus előadásmódját is!

 

Videó forrása: https://www.youtube.com/watch?v=COJa38aZGdw

Kállai Lili

facebook.com/tanctanarod

A varázslatos India táncvilága

 

13567068_1148817465179497_1607713666645826904_n.jpg

Táncosként, táncpedagógusként két dolgot nem győzök hangsúlyozni. Az egyik az, hogy a tánc nem csupán szórakozás. Évezredeken keresztül szerves részét képezte az emberek mindennapjainak. A másik, hogy ezzel a művészeti ággal szinte mindent ki lehet fejezni, (nem csak az erotikát). Érdemes minél több ágazatát megismerni és globálisan szemlélni.

India varázslatos világa sokakat ámulatba ejt. Nem csoda, hiszen ez az egyik legrégebbi kultúra. Rendkívül gazdag tánckincsét 2000 éve a legapróbb részletességgel írásba foglalták, ami hála Istennek, töretlenül fennmaradt. A tánctörténet a kedvenc tárgyaim egyike volt a főiskolán. Indiát olyannyira „belénk verték”, hogy mondhatni, ha álmomból felébresztenek, akkor is vágom a táncstílusait. Ennek most nagy hasznát vettem, ugyanis végre lehetőségem volt élőben tradicionális indiai táncot látni.

Egy barátnőm elhívott a Szekérfesztiválra (szanszkrit nyelven Rathra yatra), ami egy több száz éves hindu hagyomány. Talán már tudjátok rólam, hogy nagy vallástörténet-rajongó vagyok, ezért több okból is hatalmas élmény volt számomra.

dsc05641.JPG

 

A Vörösmarty tértől a Városligetik haladt a tömeg, jobban mondva, táncolva vonult. A mai fejlettnek mondott nyugati világban ez már furcsának tűnhet, de régen tánccal, énekkel, zenével is dicsőítették Istent. Egy ismerősöm a következő sorokat írta az erről készült fényképekhez: „Ritkán látni Budapest utcáin ennyi boldog, éneklő, táncoló embert, akik ráadásul józanok.” Valósággal fejbevágott ez a mondat.

13524372_1145658785496945_3668604869382492922_n.jpg

Tánc a Hősök terén

A háromórás gyaloglás után vegán étel várt minket, majd kezdetét vette a bemutató. Legnagyobb érdeklődéssel a Bharata-Natjamot vártam. Ez India négy tradicionális táncstílusa közül a legrégebbi. Az ország dél-keleti részéről származik. Eredetileg hat részből áll. Három órán keresztül táncolják a dévadászik (isten szent táncosnői) az istenszobrok előtt. Itt természetesen nem volt ilyen hosszú az előadás, mégis örültem, hogy végre élőben láthattam ilyet.

dsc05675.JPG

Bharata-Natjam

A dévadászik Indiában a második kasztba tartoztak, ötéves koruktól a brahman papok képezték őket. A kislányok szent táncosnőnek való felajánlását csak 1947-ben tiltották be. A kasztrendszer miatt nem akárki sajátíthatta el a táncokat, a mozdulatokat viszont mindenki értette.

Két szanszkrit nyelvű könyvben foglalták írásba ezt a felbecsülhetetlen értékű tánckincset. A Nátyasasztra, a „Tánc könyve” a zenére, a táncra, a szövegre és a sminkelésre vonatkozó szabályokat taglalja a legapróbb részletekig. Az Abinajadarpana, a „Kifejezés tükre” a mudrákat (kézjeleket) és az ászanákat (kartartásokat) mutatja be. Az európai ember számára meglepő lehet, hogy a szemöldök, szempilla, sőt a lábujjak mozdulatai is pontos jelentéstartalommal bírnak, ezzel szemben az arc mozdulatlan marad.

A tánc alapjául dallamvázak, úgynevezett rágák szolgálnak. A hinduk csak dallamokat rögzítettek, így a ritmus szabadon variálható. Az imatáncok és a táncdrámák témáját az eposzok adják.

Az említett Bharata-Natjam mellett még három táncstílust tartanak számon. A Katakhlai a Mahábhárata és a Rámajának eposzokat, valamint a világ keletkezésének történetét meséli el. Eredetileg több éjszakán keresztül adják elő, ugyanis tizenhat órát vesz igénybe. A női szerepeket is férfiak alakítják hatalmas kandelláberek fényénél. A Kathak-sítlus nőies jellegű, valójában ez a klasszikus háremtánc. Erősen ritmizált, virtuóz lábtechnika jellemzi, csengettyűkkel táncolják. Négy részből áll: Holi, Pávatánc (nem keverendő az európai panave-nal), Otkar és Radha Sringer. Amikor kitiltották a templomokból, a templom előtti téren adták elő a naucsnikok. Azokat a hölgyeket hívták így, akik a szórakoztatást választották hivatásnak. A Manipuri a szerelmi tánc. A legenda szerint Shiva isten és felesége Parvati istennő táncra alkalmas helyet keresett. Elhagyták a Himaláját és Manipurt választották. Ennek az emlékére járják a Manipuri egy kötetlenebb változatát, a Krishna-Lila nevű táncot.

Ennek a kontinensnyi országnak a tánckincse épp oly gazdag, mint a mitológiája és az érzelemvilága. Fantasztikus, hogy évszázadokon keresztül változatlanul fennmaradt. Amikor ilyet látok, úgy érzem, mint ha valóságos időutazáson vennék részt. Nem csoda, hogy a középkorban a keresztes lovagokat is ámulatba ejtette a varázslatos kelet világa. Az indiai táncosnőket ők nevezték el bajadéroknak. Később a XIX. században, a romantika korszakában ismét a vadregényes kelet felé fordult az érdeklődés, hiszen ezt a korszakot –ami nekem a kedvencem- nosztalgikus elvágyódás jellemezte térben és időben egyaránt. 1830-ban Marie Taglioni Goethe Isten és a bajadér című balladája alapján készült koreográfiát adott elő. Ekkor még spicc cipőben és tütüben vitték színpadra. A valódi indiai tánchagyományt csak az 1930-as évektől ismerhették meg nyugaton. Ebben nagy szerepe volt Uday Shankarnak, aki a klasszikus indiai táncot ötvözte a nyugati színházzal. Nagy hatással volt rá Anna Pavlova. A művésznő amelett, hogy balettet tanított neki, buzdította is a hindu tánchagyomány ápolására.

A tánc korábban teljesen átszőtte az emberek mindennapjait, ez Indiában többnyire megmaradt. A következő mondat nagyon megérintett: „a lelki világokban minden lépés tánc és minden szó ének”. Azt hiszem enyhe napszúrással sikerült megúsznom a Szekérfesztivált, de megérte, ugyanis vallástörténet-rajongóként és táncosként is hatalmas élményt nyújtott.

Kállai Lili

facebook.com/tanctanarod

A tánc világnapja

Avagy ki is volt Jean-Georges Noverre

Április 29. a tánc világnapja. Nem sokan tudják, hogy ez a nap Jean-Georges Noverre születésnapja, azt pedig még kevesebben, hogy ki is volt ő valójában. Mérhetetlenül sokat köszönhet neki a táncos világ. Nézzük meg dióhéjban, ki is volt ő, és miért nevezik a modern balett dráma atyjának.

Noverre 1727-től 1810-ig élt. Táncos, koreográfus, balettmester, a felvilágosodás korának zsenije. Nézeteit a Levelek a táncról és a balettekről c. művében fogalmazta meg (Lyon: 1760, Budapest: 1956).

Nagyon fontosnak tartotta a cselekményt. A divertissement-et elvetette, cselekményes balett drámákat (balet d’action) koreografált. Valósághű ábrázolásra törekedett, az érzelmek kifejezését fontosabbnak tartotta a technikai tudásnál. Lényeges volt számára, hogy a darabnak legyen expozíciója, bonyodalma és megoldása. A lírai témájú táncokat másodlagosnak tekintette a drámaihoz képest. Görög és római mitológiai témájú műveket állított színpadra.

Azt hirdette, hogy a táncnak a többi művészeti ággal összhangban kell működni. Ennek érdekében lényeges, hogy a balett mester minél műveltebb legyen. Ismerje jól a képzőművészetet, a zenét pedig még inkább.

Az alakzatok legyenek megrajzolva a pontos kivitelezés érdekében.

A balett mester rendelkezzen anatómiai ismeretekkel is, sőt vegye figyelembe a táncosai alkati sajátosságait.

Noverre a koreográfus műveltségének a fontosságát hangsúlyozta. A tudatosság és a precizitás elengedhetetlenül fontosak nála. Hatása felbecsülhetetlen értékű a művészvilágra. Utat készített a balett továbbfejlődése számára. Méltán tiszteljük benne a modern balett dráma atyját.

Kállai Lili

facebook.com/tanctanarod

Romantikus balettek II. (A Giselle)

 

villik_dan_nemzeti_balett.jpg

Villik: Dán Nemzeti Balett

 

Előző cikkemből megtudhattátok, hogy a romantikus balettek alapjait miként tette le két csodálatos balerina: a virtuóz karaktertáncos Fanny Elssler, valamint a légies tündér balettek megteremtője, Marie Taglioni és édesapja, egyben tanára Philippo Taglioni. A mai fejezetből az derül ki, hogy fejlődött tovább a romantikus balett Nyugat-Európában az 1800-as években.

A korszak kiemelkedő pedagógusa Carlo Blasis, akit balerina gyárosnak is neveztek. A táncelmélet kivált képen érdekelte. Átfogó módszert alakított ki, melyeket írásba is foglalt három könyvben. A rúdgyakorlat, középgyakorlat, forgás, ugrás sorrendet használó óra felépítés is tőle származik. Ez a mai napig kitűnően működik. Világhírű balerinák kerültek ki a keze alól, többek között a legendás Carlotta Grisi.

Jule Perrot vándorkomédiásból lett táncos és koreográfus. A Sylphide-ben Taglioni partnere volt. Rövid ideig Carlotta Grisi férje. Miután elváltak az ő számára készített koreográfiákat. Leghíresebbek a Giselle, valamint a Pas de Quatre és a Les Quatre Saisons (Négy évszak).

Az 1841-ben készült Giselle az egyetlen romantikus balett, melyet a mai napig a világ minden táján játszanak. Rendkívül nehéz szerepről van szó, mely minden balerina álma. Egyfajta kettősség van szó, hiszen a mű egyik fele a valóságos világban, a másik a mitológiai villik birodalmában játszódik. Ez adta Carlotta Grisi sikerét: kitűnően formálta meg a Taglioni féle tündért és Elssler specialitásában, a karaktertáncokban is brillírozott. Ráadásul a források szerint gyönyörű nő volt.

 

giselle_es_albrecht_jpg_pecsi_nemzeti_szinhaz.jpg

Giselle és Albrecht a valóságos világban (Pécsi Nemzeti Színház)

 

Ennek a műnek köszönhető, hogy a cári Oroszország érdeklődése a balettművészet felé fordult. Jules Perrot több mint tíz évig dolgozott Szentpétervárott. A koreográfiát híres tanítványa, Marius Petipa mentette meg az utókor számára.

A Giselle jelentősége felbecsülhetetlen a táncművészetben. A Petipa által koreografált Diótörő és Hattyúk tava mellett a világ három legnehezebb főszerepe között tartják számon. Hogy hogyan alakult tovább a balettművészet, azt a következő cikkből megtudhatjátok.

Mytha, a villik királynője (Ekaterina Kondaurova, Mariinsky Theatre, 2008)

Kállai Lili

facebook.com/tanctanarod

 

 

A romantikus balett I. - A „balerina háború”

 

A balett szó hallatán mindenkinek fehér ruhás, légies hölgyek jutnak az eszébe és talán Oroszország. De honnan is származik ez a csodálatos műfaj? Mikor alakult ki? Mely művészek tették rá a legnagyobb hatást? És mi köze Oroszországhoz? Cikkünkből kiderül.

Az 1800-as évek művészettörténeti stílusirányzata, a romantika minden művészetágban nagy változást hozott. Az irodalom, a festészet, az építészet, a szobrászat és a zene mellett természetesen a tánc esetében sem volt ez máshogy. A századfordulóra az emberek csalódtak a felvilágosodás nagy eszméiben és megunták a klasszicizmus szigorú szabályait. Megjelent egyfajta nosztalgikus elvágyódás, melyhez kitűnő forrást nyújtott a mitológia. (Mindez a klasszicizmus egyik irodalmi stílusirányzatából, a szentimentalizmusból nőtte ki magát.) Erősödött a nőiesség kultusza és előtérbe kerültek a nemzeti törekvések. Lássuk, hogyan jelentkezett mindez a táncművészetben!

Az 1800-as évek első felének kiemelkedő balerinája Marie Taglioni olasz-dán művésznő. Apja és egyben mestere Philippo Taglioni. Leghíresebb alkotásuk a Sylphide című balett, melyet Philippo koreografált és természetesen a lánya táncolta a főszerepet. Partnere Jules Perrot volt, aki szintén rendkívül pozitív kritikát kapott. Marie viselt először légies hófehér balett ruhát, azaz tütüt. Ez akkor még hosszú, lágy esésű szoknyát jelentett. A fején rózsakoszorú volt és a spicc technika elterjedése is az ő nevéhez fűződik. (Arról vitatkoznak a kutatók, hogy ki táncolt először spiccen.) A Nyugat-európai romantikus balett alapjait ők tették le. A gravitáció legyőzésére törekedtek (ugrások, emelő gép, spicc technika). Eszményük légiesség, kecsesség, tündéri báj volt. Ez a korszak lett a táncosnők fénykora, akik elégtételt vehettek a korábbi idők elnyomásáért.

 

sylphide_alina_cojocaru.jpg

Alina Cojocaru, mint Sylphide

 

Óriási divatot teremtettek mind a színpadon, mind az életben. A Sylphide-et Európa összes nagy színházában osztatlan sikerrel mutatták be. Ezt követően sorra készültek a mitológiai témát feldolgozó úgynevezett „Fehér balettek” vagy „Tündér balettek”. A bálokon elterjedt a fehér ruha még a férfiak körében is. Máig ezért viselnek az első bálozók fehér estélyi ruhát, ami napjainkban a szalagavatós táncokra is igaz.

A romantika korszakának szintén kiemelkedő balerinája az osztrák Fanny Elssler. Ő a másik vonalat képviselte. Említettük a korszakra jellemző nemzeti törekvéseket, ezek a színpadon nemzeti jellegű karaktertáncokban nyilvánultak meg. Fanny ezeknek volt a kiemelkedő művésznője. A légies Taglioni-val ellentétben ő egy szenvedélyes, temperamentumos hölgy volt, aki virtuóz technikájával hódította meg Európát. Szinte minden nép nemzeti táncában maradandót alkotott a balett színpadon, természetesen a mi csárdásunkban is. Legemlékezetesebb alakítását a Sánta ördög című balettben nyújtotta a spanyol cachuca nevű tánccal.

 

spanish_ballet.jpg

 

A két művésznő és rajongóik között kitört az úgynevezett „balerina háború”. Ebből láthatjuk, hogy mindketten hatalmas sztárok voltak a korukban. A „háborúnak” természetesen mindketten győztesei voltak, hiszen végérvényesen beírták nevüket a táncművészet történetébe. Az őket követő balerinák igyekeztek az általuk képviselt mindkét stílusban professzionális szintre fejleszteni technikájukat. Hogy kinek sikerült ez leginkább? És hogy, hogyan és mikor kerül a képbe Oroszország? Elkövetkezendő cikkeinkből megtudhatják.

Kállai Lili

facebook.com/tanctanarod

A verseny tango

 

fekete_ruha.jpg

Kállai János és Kállai Lili

Előző cikkünkből megtudhatták, hogy a verseny tango nem azonos az argentin tangóval. Előbbit az angolok alakították ki az utóbbiból. Lássuk milyen változásokat vittek végbe.

A többi standard táncoz hasonlóan szoros tánctartásban táncolják. Nem egyhelyben, hanem körön adják elő, ezért nagy helyet igényel. Az argentin tangót többnyire nyújtott lábbal táncolják, kissé előre hajolva, ezzel szemben az angol stílusú tangot hajlított lábbal, szoros tánctartásban.

A tánc hangulata viszont megmaradt. Drámai, szentimentális, szomorú, érzelmekkel teli.

A többi standard tánctól néhány tekintetben eltér: még szorosabb a tartás, ezért a hölgy bal keze máshová kerül. A lábak négy helyett három sínen helyezkednek el. Nincs benne süllyedés és emelkedés, hanem egy mélyebb, stabil szinten táncolják. Nem lendülettánc: az akciók és megállítások szabálytalanul váltakoznak. Ettől válik drámaivá. (A többi standard táncban folyamatos a lendület.)

Zenéjének hangszerei hegedű, fuvola, gitár és zongora. A bandoneon, azaz egy kromatikus tangóharmonika csak 1870-ben került át Németországból, ettől kezdve a tangó meghatározó hangszerévé vált. Üteme 2/4es. A zeneszövegeket a rabszolga felszabadítás érzelemvilága ihlette.

 

tango.jpg

Kállai János és Kállai Lili

Az angolok keze munkája rendkívül nagy hatást gyakorolt a tangora, hiszen egy új táncot hoztak létre. A tango különleges helyet foglal el a standard táncok között. Egyedisége miatt rendkívül sok táncos kedvence. Gyere és próbáld ki te is! 

 Kállai Lili

facebook.com/tanctanarod

Downton Abbey, avagy a foxtrott világa

downton_abbey_1.jpg

A művész egy állandó időutazó. Nincs ez máshogy a táncossal sem. Az adott tánc nem csak azt határozza meg, hogy melyik országba repülünk lélekben, hanem azt is, hogy melyik művelődéstörténeti korszakban találjuk magunkat. A standard táncok, az angol stílus alapját a foxtrott nevű társastánc tette le. Száz éves múltra tekint vissza. Tegyünk egy időutazást a tízes-húszas évekbe! Az utóbbi évek legsikeresebb kosztümös sorozata, a Downton Abbey ebbe a korba kalauzolja a nézőt.

 

lady_mary_crawly_3.png

 

A XX. század elejének különleges varázsa van.   A szóban forgó népszerű tévésorozat korhűen mutatja be ezt az időszakot. A szoknya már mutathatja a bokát, megjelent a pici cipősarok, fűző még van. Az urak frakkban ülnek asztalhoz, a fehér mellény és a fehér csokornyakkendő elengedhetetlen kellék. (Micsoda botrány kerekedig abban az epizódban, amikor eltűnnek őméltósága frakkingei!)

 

lady_mary_crawly.jpg

 

Viszont a levegőben már érződik az első világháború előszele. Az élet felgyorsul, megjelennek a technikai vívmányok: elektromos világítás már van, de az antik ezüst gyertyatartókban tündöklő gyertyák varázslatos hangulatba borítják a főúri szalonokat. A nők helyzete változik. (Ez utóbbi folyamatot rendkívül jól tükrözi Mery lázadó személyisége.) A társadalmi osztályok kezdenek eltűnni. (Sybil hozzámegy a sofőrhöz, áthágva az évszázados hagyományokat.) Az emberek valami új dolog után áhítoznak.

Ebben az időben új irányvonal jelentek meg a táncművészetben, a társastáncot is beleértve. (A színpadi táncművészetben ugyancsak. A balett változik, valamint megjelenik a modern tánc.) A századfordulóra az Egyesült Államokban kialakult a dzsessz zene, mely dallamvilágban az európai, ritmikában viszont az afrikai hagyományokat követte. Átkerülve Angliába kissé szelídült a ritmusvilága. Hatására megszülettek a One-step, a Two-step és a Ragtime nevű táncok, melyekből 1914-ben megszületett a foxtrott. A háború alatt a szigetországban pezsgő táncélet zajlott. A német nyelvterületen a bécsi keringő hódított, Párizst magával ragadta az Argentínából érkező szenvedélyes tango, az angol arisztokrácia viszont igyekezett hű maradni saját kultúrájához. A foxtrott az angol táncstílus szimbólumává vált. Letette a standard táncok alapjegyeit: párhuzamos lábfejek, haladó mozgások, sarokkal indított, a természetes járáshoz hasonló lépések. Hatására Anglia táncnagyhatalommá vált, átvéve a stafétát Franciaországtól.

Habár a versenytáncok sorában csak az utódai szerepelnek, a világtánc programnak szerves részét képezi a foxtrott. A bálok, a tánciskolák elengedhetetlen kelléke. 1927-ben alakult ki belőle a „lassú róka”, azaz a slow fox, valamint gyorsabb testvére a quick step.

Ha meg akarjuk érteni a táncok világát, célszerű adott korszak társadalmi-politikai hátterét is ismerni. Olvassunk az adott korban játszódó regényeket, nézzünk ezekből készült filmeket!

Kállai Lili

facebook.com/tanctanarod

Tango: argentin, mégis standard tánc?

 

A szenvedélyes tango a reneszánszát éli. Sok kezdő táncos értetlenül áll a tény előtt: argentin, mégis standard tánc. Hogy lehet ez? Cikkünkből azonnal kiderül.

Először gondolatban tegyünk egy utazást e tánc hazájába, Argentínába. Egy előző cikkben bővebben szóltunk arról, hogy a latin-amerikai művészet három kultúra keveredéséből alakult ki: spanyol-portugál, indián és afrikai. Nem volt ez máshogy Argentínában sem.

A tango Buenos Aires kikötőnegyedében alakult ki. Kialakulására az argentin milonga és a kubai habanera nevű táncok hatottak leginkább, de a spanyol cigány tánc is hatással volt rá.  E mellett bekerült a táncba a silencios, a szünet, a spanyol paso doble kedvelt motívuma.Az 1800-as években baile de la los negros-nak, azaz négerek táncának nevezték. Egyszóval a lakosság peremterületein táncolták. Kezdetben extatikus szólótánc volt, csak a XX. század elején vált páros tánccá, amikor az alsóbb néprétegek integrálódni kezdtek. Improvizatív tánc, előre meghatározott koreográfia nélkül. Mai formája a századfordulóra alakult ki.

Hamar átkerült Észak-Amerikába, majd Európába. Elsősorban Párizst hódította meg, ahol 1912-ben kitört az úgynevezett Tangóláz. Londont sem kerülte el. A tango az angol teadélutánokon helyet kért magának a foxtrott mellett. Természetesen hazánkat is elérte.

A rajongók mellett kritikusok is akadtak bőven, akik erkölcstelennek tartották. Gondoljunk csak bele: a korszakban még meglehetősen bizarrnak tűnt a szoros kontaktusban történő táncolás, másrészt elterjedt a felsliccelt szoknya, hiszen a szűk, hosszú szoknyában kivitelezhetetlenek lettek volna a tango lépései. Ezért az angolok úgy döntöttek, hogy megreformálják a táncot. A helyhez kötött figurákat teret betöltőekre cserélték, így vált a tango „travelling dance” –é. A hagyományos tango tartást felváltotta az európai tánctartás.

Ezzel meg is kaptuk a választ, hogy miért a standard táncok között kapott helyet. Hogy mit változtattak rajta? Mennyiben hasonlít vagy tér el a két fajta tango? Úgy gondolom, a két video magáért beszél.

 Verseny tangó Paolo Bosco és Silva Pitton előadásában (Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=EvzFVBSSzGY)

 

Kállai Lili

facebook.com/tanctanarod 

A latin táncok sokszínűsége

 

latin-amerika_terkep.png

 

A latin-amerikai táncok szerte a világon hódítanak. Latin zene szól a rádióban, a televízióban, a diszkóban. Számos sláger ebben a stílusban íródott. Nem találni olyan rendezvényt, ahol ne hallanánk latin zenét. Mi lehet ennek az oka? Sikere miért töretlen évtizedek óta? A választ megkapjuk, ha kicsit közelebbről megvizsgáljuk ezt a kontinenst.

Sajnos nem beszélhetünk gazdag földrészről, viszont egy biztos, az itt élők, élvezik az életet! Vidámak, az utcán énekelnek, zenélnek, táncolnak és nem törődnek azzal, hogy mi lesz holnap.

És, hogy mitől olyan különleges a zenéjük és a táncuk? Egy rövid történelmi utazásra invitálunk benneteket, kedves olvasók. Mint tudjuk, itt az indiánok az őslakók. A spanyolok és a portugálok hódították meg ezt a földrészt és néger rabszolgákat hoztak be Afrikából 1511től… Álljunk meg egy percre és gondoljuk végig. Három kontinenst említettünk! A válasz ebben rejlik. Latin-Amerika területén találkozott az indián, az afrikai és a spanyol-portugál kultúra. Ebből a keveredésből született az, amit mi jelenleg latin-amerikai zenének és táncnak ismerünk.

Azt, hogy a spanyoloknak lételemük a tánc, mindannyian tudjuk, hiszen jelenleg is ebben az országban találjuk a legélőbb néptánc hagyományt szerte Európában. Természetesen nincs ez máshogy Portugáliában sem! E két nemzet vitte magával új hazájába a pengetős hangszereket (gitár, mandolin, akkordion, hárfa), az ujjcintányért és természetesen a látványos, hosszú, bő szoknyák sem maradhattak el. Zenéjük fejlett dallamvilággal rendelkezett.

És mi a helyzet Afrikával? A természeti népeknek lételemük a művészet. Itt nem a dallamon, hanem a ritmuson van a hangsúly. Az európaihoz képest rendkívül bonyolult a ritmikai világ. Úgynevezett poliritmikus zene. Elsősorban ütős és rázós hangszereket szólaltatnak meg (pl.: maracas, bongó). Az afrikai doboknak rengeteg fajtájával találkozhatunk. Kommunikációs célokra használják, akár 40 km-re is elhallatszódhat. Az új földrészen az európaiak megtiltották a néger rabszolgáknak a kultúrájuk gyakorlását, de (szerencsére) nem sok sikerrel jártak.

Az afrikaiak őrizték művészetüket, viszont nyitottak voltak az indián és az európai kultúra felé. A hódítók kezdetben lenézték őket, idővel azonban lassan elkezdték művészeti elemeiket saját kultúrájukba integrálni.

Hogy mi született ebből? Egy valóságos csoda, ami ma már nem csak Észak-Amerikában és Európában, hanem már Ázsiában is hódít. Gondoljunk bele: az afrikaiak és az indiánok művészetének nyomait megtalálhatjuk mind az öt kontinensen. Hogy adtak-e valamit a világnak? Szerintünk nem kétséges!

És hogy mi ebből a tanulság? Ismerjük meg egymás kultúráját, mielőtt megbélyegeznénk! A művészet összeköt, nem ismer határokat!

 Kállai Lili

facebook.com/tanctanarod

Táncold magad szexissé! Latin táncok csak csajoknak:

Bécsi keringő

zold_ruha.jpg

Kállai János és Kállai Lili

A legnépszerűbb standard tánc, a bécsi keringő a standard táncok sorában harmadikként kapott helyet. Azonban, ha a táncok életkorát tekintjük, ez a tánc viszi el a pálmát, ugyanis ő tekint vissza a legrégebbi múltra! Hogyan lehetséges ez? Valóban régebbi lenne, mint a másik kilenc tánc? Tekintsük át a rövid történetét!

Ennek a táncnak az eredetét a kutatók egészen a középkorig vezetik vissza. Egyesek a dräher nevű körtáncból eredeztetik, másik viszont úgy vélik, hogy a langaus az őse. A langaus nevű tánc során a párosok egy hosszú folyosó mentén helyezkedtek el és az volt a cél, hogy a partnernőt minél gyorsabban továbbítsák a következő partnernek.

E kettő közül bármelyikből is alakult ki a winer waltzer, tény, hogy hamar meghódította a német nyelvterületet. A XIX. században hatalmas divattá vált. (A romantika korszaka a művészettörténet egyik legszebb korszakának tekinthető, legyen szó bármely művészeti ágról. Ez különösen igaz a táncművészetre, azon belül a társastáncra is.) A főúri bálok elengedhetetlen tartozékává vált, szó szerint és átvitt értelemben is megszédítve a táncosokat. A kastélyok báltermeiben rendszeresen helyet kapott. (Gondoljunk csak a Sissy című film báli jeleneteire.)

Azt, hogy a társastáncok közé bekerült, Paul Krebs nünbergi tánctanárnak köszönhetjük. Mai formájában ő koreografálta meg. E tánc zenéje közepesen gyors, üteme ¾-es.

A tíz tánc közül ez tartalmazza a legkevesebb figurát. „Akkor könnyű!” – gondolhatnánk. Azonban koránt sem. Hiszen gondoljunk bele: a versenyeken ez az a tánc, amikor mindenki ugyanazt táncolja! Itt nem hagyatkozhatunk a különleges, egyedi koreográfiánkra, hanem azt a néhány figurát kell nagyon pontosan kidolgozni és valami különlegeset mutatni benne!

Hogy melyek ezek a figurák? A tánciskolában jobbra és balra negyed fordulatok, valamint váltó lépések, amikből a versenytáncos szinthez közeledve fél fordulatok lesznek. Magas osztályban mindez kiegészül, egy rendkívül látványos, nagy technikai képzettséget igénylő figurával, a helyben forgással.

Láthatjuk, hogy a bécsi keringő több évszázada elengedhetetlen kelléke a társasági életnek és a szórakozásnak, hiszen nem múlhat el nélküle bál, szalagavató, lakodalom!

 Kállai Lili

facebook.com/tanctanarod