Kállai TáncStúdió


Az orosz klasszikus balett

 

bolshoi_en_wikipedia_org.jpg

Moszkva, Bolshoi Színház (kép forrása: en.wikipedia.org)

Előző cikkeimben a nyugat-európai romantikus balettről meséltem. A balett szóról azonban sokan azonnal Oroszországra asszociálnak. Hogyan lehetséges ez? Hogyan került a balett Oroszországba? Most megtudhatjátok.

Ebben a hatalmas országban a táncnak nagy hagyománya volt. A XVII. században megjelent a nyugati típusú színház, ahol természetesen a tánc is helyet kapott.

Az első orosz balettmester Ivan Valdberg volt. Az orosz tánc fellegvárában, Szentpétervárott alkotott. A nyugati típusú táncot vette alapul, de nála előtérbe került a drámaiság. Charles Luis Didelot franicia koreográfus szintén Pétervárott élt. Jelentősége hatalmas. Ő a kifejezőkészségre helyezte a fő hangsúlyt. Mindig hajlandó volt a cár igénye szerint megformálni a történeteket. Az ő nevéhez a karakterbalett meghonosítása fűződik. Felesége Fanny Cerito, a korszak egyik balett csillaga volt. Mindketten klasszikus irodalmi műveket vittek színpadra.

Jules Perrot (az előző cikkekben olvashatsz róla) pétervári munkássága során összeütközésbe került a cárral. Ennek ellenére tündér balettjei osztatlan sikert arattak és drámai műveivel is maradandót alkotott. Didelot-hoz hasonlóan ő is kevesebb pantomimet alkalmazott.

Tanítványa Adam Paulovics Gluskovszkij Moszkvában dolgozott. Ő a kifejezést többnyire már nem pantomimmal érte el, hanem magával a tánccal. Alkotásai „perülő balettek”-nek nevezték, ugyanis elődei még emelőgépeket használtak, az ő tanítványainak már fejlett volt az ugrástechnikájuk. A moszkvai balett nem állt annyira cári befolyás alatt, mint a pétervári. Gluskovszkij műveibe orosz néptánc motívumokat is alkalmazott, így előkészítőjévé vált a klasszikus orosz balett drámának.

Arthur Saint Leon francia balettmester 1859-től 1869-ig Szentpétervárott dolgozott. A cár minden óhaját teljesítette. A Blasis iskola képzett növendékei számára koreografált. Kivált képen a csoportok mozgatását végezte eredetien.

Marius Petipa francia származású táncos és koreográfus. Mindkét szülője művész volt. Az orosz klasszikus balett az ötven évig tartó munkássága alatt érte el fénykorát. Első nagy sikerét 1862-bel aratta Fáraó leánya című darabbal. 1869-ben Moszkvában és Szentpétervárott egyaránt vezető koreográfus lett. Legkiemelkedőbb alkotásai közé tartozik az a három darab, melyet Csajkovszikij zenéire koreografált a zeneszerzővel együttműködve: A Csipkerózsika, a Hattyúk tava és a Diótörő. A csipkerózsika kiváltképp alkalmas volt arra, hogy a cári udvar dicsőségét hangoztassa. Az egész mű a francia udvari balett, azaz a balet de cour szellemében készült. (A király neve XIV. Florestan egyértelműen XIV. Lajosra utal.) A rokokó korszakára jellemző, egyfajta negédes finomkodás hatja át. Valódi szólistája nincs. Mivel a zene fontos szerephez jut, nem csak kíséri a táncot, mint korábban, a szimfónikus balettek előfutárának tekinthetjük.

A Hattyúk tava a nyugat-európai fehér balettek hagyományát fojtatta. A Giselle mellett a Hattyúk tavát és a Diótörőt tartják a három legnehezebb főszerepnek a világon.

A technika fejlődésének köszönhetően a szoknya lerövidült, keményebb tüllből készült, így jobban kiáll. Ezt hívják klasszikus tütünek.

Petipának a tánctörténeti jelentősége felbecsülhetetlen. Több tekintetben is egyedinek számít. Rendkívül kifejező zenét alkalmazott, saját módszert alakított ki, a kifejezést a tánccal érte el, pantomim helyett és kiválóan ismerte és alkalmazta különböző népek táncait. Ötven éves munkásságával végérvényesen beírta magát a tánc történtébe.

Kállai Lili

facebook.com/tanctanarod

Romantikus balettek II. (A Giselle)

 

villik_dan_nemzeti_balett.jpg

Villik: Dán Nemzeti Balett

 

Előző cikkemből megtudhattátok, hogy a romantikus balettek alapjait miként tette le két csodálatos balerina: a virtuóz karaktertáncos Fanny Elssler, valamint a légies tündér balettek megteremtője, Marie Taglioni és édesapja, egyben tanára Philippo Taglioni. A mai fejezetből az derül ki, hogy fejlődött tovább a romantikus balett Nyugat-Európában az 1800-as években.

A korszak kiemelkedő pedagógusa Carlo Blasis, akit balerina gyárosnak is neveztek. A táncelmélet kivált képen érdekelte. Átfogó módszert alakított ki, melyeket írásba is foglalt három könyvben. A rúdgyakorlat, középgyakorlat, forgás, ugrás sorrendet használó óra felépítés is tőle származik. Ez a mai napig kitűnően működik. Világhírű balerinák kerültek ki a keze alól, többek között a legendás Carlotta Grisi.

Jule Perrot vándorkomédiásból lett táncos és koreográfus. A Sylphide-ben Taglioni partnere volt. Rövid ideig Carlotta Grisi férje. Miután elváltak az ő számára készített koreográfiákat. Leghíresebbek a Giselle, valamint a Pas de Quatre és a Les Quatre Saisons (Négy évszak).

Az 1841-ben készült Giselle az egyetlen romantikus balett, melyet a mai napig a világ minden táján játszanak. Rendkívül nehéz szerepről van szó, mely minden balerina álma. Egyfajta kettősség van szó, hiszen a mű egyik fele a valóságos világban, a másik a mitológiai villik birodalmában játszódik. Ez adta Carlotta Grisi sikerét: kitűnően formálta meg a Taglioni féle tündért és Elssler specialitásában, a karaktertáncokban is brillírozott. Ráadásul a források szerint gyönyörű nő volt.

 

giselle_es_albrecht_jpg_pecsi_nemzeti_szinhaz.jpg

Giselle és Albrecht a valóságos világban (Pécsi Nemzeti Színház)

 

Ennek a műnek köszönhető, hogy a cári Oroszország érdeklődése a balettművészet felé fordult. Jules Perrot több mint tíz évig dolgozott Szentpétervárott. A koreográfiát híres tanítványa, Marius Petipa mentette meg az utókor számára.

A Giselle jelentősége felbecsülhetetlen a táncművészetben. A Petipa által koreografált Diótörő és Hattyúk tava mellett a világ három legnehezebb főszerepe között tartják számon. Hogy hogyan alakult tovább a balettművészet, azt a következő cikkből megtudhatjátok.

Mytha, a villik királynője (Ekaterina Kondaurova, Mariinsky Theatre, 2008)

Kállai Lili

facebook.com/tanctanarod

 

 

A romantikus balett I. - A „balerina háború”

 

A balett szó hallatán mindenkinek fehér ruhás, légies hölgyek jutnak az eszébe és talán Oroszország. De honnan is származik ez a csodálatos műfaj? Mikor alakult ki? Mely művészek tették rá a legnagyobb hatást? És mi köze Oroszországhoz? Cikkünkből kiderül.

Az 1800-as évek művészettörténeti stílusirányzata, a romantika minden művészetágban nagy változást hozott. Az irodalom, a festészet, az építészet, a szobrászat és a zene mellett természetesen a tánc esetében sem volt ez máshogy. A századfordulóra az emberek csalódtak a felvilágosodás nagy eszméiben és megunták a klasszicizmus szigorú szabályait. Megjelent egyfajta nosztalgikus elvágyódás, melyhez kitűnő forrást nyújtott a mitológia. (Mindez a klasszicizmus egyik irodalmi stílusirányzatából, a szentimentalizmusból nőtte ki magát.) Erősödött a nőiesség kultusza és előtérbe kerültek a nemzeti törekvések. Lássuk, hogyan jelentkezett mindez a táncművészetben!

Az 1800-as évek első felének kiemelkedő balerinája Marie Taglioni olasz-dán művésznő. Apja és egyben mestere Philippo Taglioni. Leghíresebb alkotásuk a Sylphide című balett, melyet Philippo koreografált és természetesen a lánya táncolta a főszerepet. Partnere Jules Perrot volt, aki szintén rendkívül pozitív kritikát kapott. Marie viselt először légies hófehér balett ruhát, azaz tütüt. Ez akkor még hosszú, lágy esésű szoknyát jelentett. A fején rózsakoszorú volt és a spicc technika elterjedése is az ő nevéhez fűződik. (Arról vitatkoznak a kutatók, hogy ki táncolt először spiccen.) A Nyugat-európai romantikus balett alapjait ők tették le. A gravitáció legyőzésére törekedtek (ugrások, emelő gép, spicc technika). Eszményük légiesség, kecsesség, tündéri báj volt. Ez a korszak lett a táncosnők fénykora, akik elégtételt vehettek a korábbi idők elnyomásáért.

 

sylphide_alina_cojocaru.jpg

Alina Cojocaru, mint Sylphide

 

Óriási divatot teremtettek mind a színpadon, mind az életben. A Sylphide-et Európa összes nagy színházában osztatlan sikerrel mutatták be. Ezt követően sorra készültek a mitológiai témát feldolgozó úgynevezett „Fehér balettek” vagy „Tündér balettek”. A bálokon elterjedt a fehér ruha még a férfiak körében is. Máig ezért viselnek az első bálozók fehér estélyi ruhát, ami napjainkban a szalagavatós táncokra is igaz.

A romantika korszakának szintén kiemelkedő balerinája az osztrák Fanny Elssler. Ő a másik vonalat képviselte. Említettük a korszakra jellemző nemzeti törekvéseket, ezek a színpadon nemzeti jellegű karaktertáncokban nyilvánultak meg. Fanny ezeknek volt a kiemelkedő művésznője. A légies Taglioni-val ellentétben ő egy szenvedélyes, temperamentumos hölgy volt, aki virtuóz technikájával hódította meg Európát. Szinte minden nép nemzeti táncában maradandót alkotott a balett színpadon, természetesen a mi csárdásunkban is. Legemlékezetesebb alakítását a Sánta ördög című balettben nyújtotta a spanyol cachuca nevű tánccal.

 

spanish_ballet.jpg

 

A két művésznő és rajongóik között kitört az úgynevezett „balerina háború”. Ebből láthatjuk, hogy mindketten hatalmas sztárok voltak a korukban. A „háborúnak” természetesen mindketten győztesei voltak, hiszen végérvényesen beírták nevüket a táncművészet történetébe. Az őket követő balerinák igyekeztek az általuk képviselt mindkét stílusban professzionális szintre fejleszteni technikájukat. Hogy kinek sikerült ez leginkább? És hogy, hogyan és mikor kerül a képbe Oroszország? Elkövetkezendő cikkeinkből megtudhatják.

Kállai Lili

facebook.com/tanctanarod

süti beállítások módosítása