A könyvekben elírtak szerint tanítsuk-e a táncfigurákat?
A táncpedagógusokat, edzőket megosztja a téma: ragaszkodjunk-e a könyvben leírtakhoz, vagy sem. A standard és a latin táncok figurái egy-egy könyvbe vannak foglalva. Ezek a legfontosabb tananyagok közé tartoznak a Magyar Táncművészeti Főiskolán a társastánc táncpedagógus szakirányon.
Van néhány figura, amit a legtöbben nem a leírtak szerint tanítanak. Egyes tanárok ragaszkodnak a „figura-katalógusokhoz”, vannak, akik néhány dolgot máshogy tanítnak, megint mások pedig hajlamosak szabadabban, esetleg az aktuális divat szerint tanítani.
Alex Moore világbajnoki második helyezett volt. 1948-ban jelent meg a The Revised Technique of Ballroom Dancig c. könyve. Ebben a standard táncok figuráit írja le.
Alex Moore: The revised thecnique of ballroom dancing (Kép forrása: abebook.co.uk)
A latin táncok könyvbe foglalását Walter Lairdnek köszönhetjük. Ő háromszor szerzett profi világbajnoki címet volt partnerével, Lorraine Reynolds-szal. Olyan legendák edzője volt, mint Donnie Burns, Allan Tonsberg, Vibeke Toft, Jukka Haapalainen és Sirpa Suutari.
Waltere Laird: The Laird thecnique of latin dancing (Kép forrása: vndance.info)
Személy szerint azok közé tartozom, akik szeretnek hűek maradni a könyvekben rögzítettekhez. Miért? Elsősorban azért, mert egy versenyen akkor lehet a párosokat összehasonlítani, ha van viszonyítási alap. Ha a leírtak szerint döntenek a pontozók, az nagyabb lehetőséget ad az igazságos pontozásra és kevesebbet a részrehajlásra. Egy versenysportban is fontos szem előtt tartani Tacitus híres mondását: Sinte ira et studio, azaz, Harag és részrehajlás nélkül.
Másrészről a jó táncos tudatos. Valahol itt különül el a művészet a hobbi tánctól. A műkorcsolyában is pontosan meg van határozva, hogy melyik figurát, hogyan kell előadni.
A megfelelő ritmika az egyik legfontosabb dolog a társastáncban. Sokan nem fektetnek kellő hangsúlyt a helyes ritmikára a bécsi keringő és a slow fox esetében, nem beszélve a sambáról és a jive-ról.
A tangóban a „lábujj belső éle” mennyivel kifinomultabbá teszi a táncot. Egy heel pullal előadott hasitation change az angol keringőben, vagy egy helyesen táncolt quarter turn to left a quick stepben komoly technikai felkészültségről árulkodik. Ezt a sort még hosszasan folytathatnám.
Véleményem szerinte egy checque (megállított előre séta), bizony attól cheque, hogy a két láb között marad a súly. Az előrelépés fordulva, nagyon szép és fontos eleme a rumbának, nincs értelme „elsumákolni”. A cucaracchá-nál lent marad a sarok, hiszen attól cucaraccha. A fan a cha-cha-cha és a rumba egyik legfontosabb figurája. Kevesen táncolják a könyvben leírtak szerint. Hasonlóan fontosnak tartom, hogy a paso doble néprszeű mozdulatával, az appellel tilos promenad pozícióba kinyitni.
Azt vallom, a tánc elsősorban művészet, csak másodsorban sport. Igenis fontos egy versenytáncos esetében megfelelő mennyiségű időt és energiát fektetni a figurák, elsősorban az alapok elsajátítására. A balettosok mennyit gyakorolják az alapokat a rúd mellett majd középen? Na, ugye! Jó munkához idő kell. Ha az alapok helyes technikával és kellő tudatossággal vannak elsajátítva, akkor van mire építeni.
