Tehetséges gyermek a színpadon

Anastasya Korobova

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=CZEmew270No

Már gyerekként is értetlenül - és teljesen védtelenül - álltam a megvető tekintetek előtt: „a táncos gyerekből felnőttet csinálnak”. Később tanárként is szembesülnöm kellett a ténnyel: sok szülő fél, hogy ha a gyereke komolyabban kezd foglalkozni valamelyik művészeti ággal, akkor „nem lesz gyerekkora”. (A hobbitáncnak nagyon sok jótékony hatása van, de ebben a cikkben azokkal a gyerekekkel szeretnék foglalkozni, akik művésznek készülnek vagy versenytáncosok.)

Fontosnak tartom, hogy az elején tisztázzunk a fogalmat, mit is jelent a tehetség: az átlagot jelentős mértékben meghaladó adottság együttes. Tehát számos adottság együttes meglétéről van szó. Mindez az átlagot haladja meg nagymértékben, nem pedig az adott csoportét! Az, hogy valaki hajlékony vagy jó az ütemérzéke, az önmagában még nem feltétlenül jelent tehetséget, ahogy az sem, ha egy szűkebb közegben kitűnik. (Sajnos kezdő tanárként beleestem abba a hibába, hogy egy jó képességű gyereket azonnal tehetségesnek könyveltem el. Rá kellett döbbennem, hogy a kettő nem ugyan az.) A képességek mellett nagyon fontos szerepet játszanak a személyiségvonások. (Például hiába jók az adottságai valakinek, ha hiányzik belőle a kitartás.)

Renzulli elmélete szerint a következő négy összetevővel rendelkező egyén tekinthető tehetségesnek: átlag feletti általános képességek, átlagot meghaladó speciális képességek, kreativitás és a feladat iránti elkötelezettség.

A tehetséges gyermekeknek a gondolkodásuk fejlettebb, ezért könnyebben sajátítják el az új tananyagot, képességeiket képesek valós problémák megoldására alkalmazni.

Nagyon jellemző rájuk a fejlett verbális képesség. Bő szókinccsel rendelkeznek, és jól fejezik ki magukat. Általában hamarabb kezdenek írni és olvasni, mint társaik, gyakran önszorgalomból. Memóriájuk az átlagosnál jobb és jó információ feldolgozó stratégiával rendelkeznek. A világról jóval kiterjedtebb ismereteik vannak, mint kortársaiknak. Kedvelik a divergens gondolkodást igénylő feladatokat.

Mindezek mellett a személyiségük is más, mint az átlagnak. Kreatívak, könnyen tudnak önálló döntéseket hozni. Igazságérzetük rendkívül fejlett. Nonkonformizmus is jellemző lehet rájuk.

Igen, pontosan ők azok, akik kis mini felnőttként viselkednek. Jobban érdeklik őket a komoly dolgok, mint a játék. Lehet, hogy már kiskorban komolyan elkezdenek foglalkozni valamelyik művészeti ággal vagy tudománnyal. Hihetetlen munkabírásról tesznek tanúbizonyságot, sokszor felnőtteket megszégyenítő módon.

Nagyon fontos: senki nem erőlteti őket, maguktól ilyenek. Igényük van saját fejlődésükre, célokat tűznek ki, elkötelezettek a feladat iránt, ezért is képesek magas szintű teljesítményre. (Semmi esetre se keverjük össze azzal az esettel, amikor a szülő a saját akaratát erőlteti a gyerekre!) Amikor azt hallom, hogy „felnőttet csinálnak belőle” vagy, hogy „nem lesz gyerekkora”, ilyenkor teszem fel azt a kérdés, hogy a gyereket megkérdezte-e valaki, hogy akar-e átlag gyerek lenni? És ha akar, akkor egyáltalán tudna-e?

El tudjátok képzelni a videókban szereplő gyerekeket babázni vagy ész nélkül rohangálni, visítozni? Én sem. És ne is várjuk el tőlük!

Miért kellene, hogy mindenki „átlagos” legyen? Ezekből a különleges gyerekekből nem kell és nem is lehet „normális” gyereket csinálni. Ha kényszeríteni akarják őket, azzal csak komoly sérüléseket okozhatnak az amúgy is érzékeny lelküknek.

Igen, érzékenyebben, mint mások, igazi művészlelkek. Ezért is van az, hogy a zenét sokkal inkább átérzik, mint az átlagos gyerekek.

Rendszerint felnőttek közt jobban érzik magukat, mint a kortársaik körében. Úgy tűnhet, hogy lenéznek másokat, de nem erről van szó. Komolyabb dolgok érdeklik őket, így nem találják meg a közös hangot a többi gyerekkel. A csúfolódást rendszerint nem értik, így védtelenek ellene.

Ezért és a képességeik fejlesztése érdekében is fontos, hogy biztosítsuk a számukra megfelelő közeget. Hasonló képességű és érdeklődési körű társak között a tehetség jobban ki tud bontakozni. (Táncosok esetében külön kell őket választani a hobbitáncosoktól. A társastánc esetében megfelelő képességű és azonos célokkal rendelkező táncpartnerre van szükség.)

A szülők és a pedagógusok szerepe óriási.

„Ha az akadályozott gyermeknek nem segítünk abban, hogy a képességeit kibontakoztassa, az egyéni tragédia. Tragédia neki és a családjának. De ha a tehetséges gyermeknek nem segítünk abban, hogy a képességeit kibontakoztassa, az már társadalmi tragédia.”

/Gallagher/