A romantikus balett I. - A „balerina háború”

 

A balett szó hallatán mindenkinek fehér ruhás, légies hölgyek jutnak az eszébe és talán Oroszország. De honnan is származik ez a csodálatos műfaj? Mikor alakult ki? Mely művészek tették rá a legnagyobb hatást? És mi köze Oroszországhoz? Cikkünkből kiderül.

Az 1800-as évek művészettörténeti stílusirányzata, a romantika minden művészetágban nagy változást hozott. Az irodalom, a festészet, az építészet, a szobrászat és a zene mellett természetesen a tánc esetében sem volt ez máshogy. A századfordulóra az emberek csalódtak a felvilágosodás nagy eszméiben és megunták a klasszicizmus szigorú szabályait. Megjelent egyfajta nosztalgikus elvágyódás, melyhez kitűnő forrást nyújtott a mitológia. (Mindez a klasszicizmus egyik irodalmi stílusirányzatából, a szentimentalizmusból nőtte ki magát.) Erősödött a nőiesség kultusza és előtérbe kerültek a nemzeti törekvések. Lássuk, hogyan jelentkezett mindez a táncművészetben!

Az 1800-as évek első felének kiemelkedő balerinája Marie Taglioni olasz-dán művésznő. Apja és egyben mestere Philippo Taglioni. Leghíresebb alkotásuk a Sylphide című balett, melyet Philippo koreografált és természetesen a lánya táncolta a főszerepet. Partnere Jules Perrot volt, aki szintén rendkívül pozitív kritikát kapott. Marie viselt először légies hófehér balett ruhát, azaz tütüt. Ez akkor még hosszú, lágy esésű szoknyát jelentett. A fején rózsakoszorú volt és a spicc technika elterjedése is az ő nevéhez fűződik. (Arról vitatkoznak a kutatók, hogy ki táncolt először spiccen.) A Nyugat-európai romantikus balett alapjait ők tették le. A gravitáció legyőzésére törekedtek (ugrások, emelő gép, spicc technika). Eszményük légiesség, kecsesség, tündéri báj volt. Ez a korszak lett a táncosnők fénykora, akik elégtételt vehettek a korábbi idők elnyomásáért.

 

sylphide_alina_cojocaru.jpg

Alina Cojocaru, mint Sylphide

 

Óriási divatot teremtettek mind a színpadon, mind az életben. A Sylphide-et Európa összes nagy színházában osztatlan sikerrel mutatták be. Ezt követően sorra készültek a mitológiai témát feldolgozó úgynevezett „Fehér balettek” vagy „Tündér balettek”. A bálokon elterjedt a fehér ruha még a férfiak körében is. Máig ezért viselnek az első bálozók fehér estélyi ruhát, ami napjainkban a szalagavatós táncokra is igaz.

A romantika korszakának szintén kiemelkedő balerinája az osztrák Fanny Elssler. Ő a másik vonalat képviselte. Említettük a korszakra jellemző nemzeti törekvéseket, ezek a színpadon nemzeti jellegű karaktertáncokban nyilvánultak meg. Fanny ezeknek volt a kiemelkedő művésznője. A légies Taglioni-val ellentétben ő egy szenvedélyes, temperamentumos hölgy volt, aki virtuóz technikájával hódította meg Európát. Szinte minden nép nemzeti táncában maradandót alkotott a balett színpadon, természetesen a mi csárdásunkban is. Legemlékezetesebb alakítását a Sánta ördög című balettben nyújtotta a spanyol cachuca nevű tánccal.

 

spanish_ballet.jpg

 

A két művésznő és rajongóik között kitört az úgynevezett „balerina háború”. Ebből láthatjuk, hogy mindketten hatalmas sztárok voltak a korukban. A „háborúnak” természetesen mindketten győztesei voltak, hiszen végérvényesen beírták nevüket a táncművészet történetébe. Az őket követő balerinák igyekeztek az általuk képviselt mindkét stílusban professzionális szintre fejleszteni technikájukat. Hogy kinek sikerült ez leginkább? És hogy, hogyan és mikor kerül a képbe Oroszország? Elkövetkezendő cikkeinkből megtudhatják.

Kállai Lili

facebook.com/tanctanarod