A munkám során mindig igyekszem a maximumot nyújtani. Nincs ez máshogy akkor sem, ha esküvői nyitótáncról van szó, hiszen ez két ember életének egyik fénypontja. Ez fokozottan igaz akkor, ha a barátainkról van szó. Az elmúlt néhány hetem arról szólt, hogy két különleges ember esküvőjét igyekeztem minél szebbé varázsolni. Gábort hosszú évek óta ismerem, Évával csak egyszer találkoztam korábban, azonban nagyon gyorsan összebarátkoztunk.

A klasszikus bécsi keringő mellett döntöttek. Támogattam az ötletet, mert –az én konzervatív szemléletem szerint- mégis csak ez való igazából egy lakodalomba. A koreográfiát egy szólóval dobtuk fel, amit a lány táncolt az elején, a zene választás az Anasztázia című rajzfilm kísérő zenéjére esett.

Az izgalmat fokozta, hogy nem csak a tánctanításban voltunk érdekeltek, hanem a ruhában is, ugyanis nagybátyám, Kállai János varrta. Amikor először felhívtak, hogy menyasszonyi ruhát szeretnének, az volt az első gondolatom, hogy milyen szép lesz ez az egzotikus külsejű, kreol bőrű lány hófehérben. Majd amikor megláttam a választott fazont, rögtön tudtam, ennél jobbat nem is választhattak volna. És valóban így van, annyira illett az egyéniségéhez, az emberek nem győzték dicsérni. (Én persze boldogan büszkélkedtem nem csak a tánccal, hanem a ruhával is. Nézzétek el nekem, de nehéz nem elfogultnak lenni.)

Amikor odamentem gratulálni, Éva a következőket mondta: „köszönjük az esküvőt, együtt csináltuk!”. Kérdezem én, kell ennél szebb elismerés egy tánctanárnak? Néhány nappal később pedig a következő mondat hagyta el a száját: „te egy biztos pont voltál végig, aki folyamatosan érdeklődött, hogy hogy állnak az előkészületek.” Nos, igen sokat foglakoztunk a sminkkel, a hajdísszel és egyebekkel, de megérte.

Mondanom sem kell, hogy a lakodalomban fergeteges hangulat volt, nem sokat ült senki. Nekem külön vegetáriánus étellel készültek. Évának van egy aranyos kisöccse, aki büszkén kijelentette: „olyan gyönyörű az én nővérem”. Nagyon szép emlék marad ez a néhány hét!

Esküvői nyitótáncok

Kállai Lili

facebook.com/tanctanarod

Épp hogy elindult a tanév, máris be lettem dobva a mély vízbe, nem csak, tanárként, hanem előadóművészként is. A Kalyi Jag Cigány Gimnázium elnöke, Varga Gusztáv kért fel, hogy lépjek fel az egyesületük évfordulójára rendezett gálaműsoron. Természetesen izgultam (nem is én lennék, ha nem izgulnék), de örömmel tettem eleget ennek a megtisztelő felkérésnek.

Tudtam, hogy neves művészekkel lépek egy színpadra, azt viszont nem, hogy micsoda színvonal lesz. Az iskola diákjai fergeteges hangulatot teremtettek, a Megasztárból ismert Sárközi Lilit élmény volt élőben hallani, ahogy Sárközi Cleót és csapatát is. Az Alma Latina együttes néhány percre Peruba és Bolíviába repített minket. Annyira élethűen jelenítették meg ennek a csodás kultúrának a hangulatát, hogy valóban úgy éreztem, mint ha átrepültem volna Dél-Amerikába. A Kalyi Jag együttest most láttam és hallottam életemben először élőben. Fergeteges produkciót nyújtottak, úgy gondolom, méltán világhírűek.

Jómagam a Lillith tánca című koreográfia mellett döntöttem. Ez a produkció különösen közel áll a szívemhez. A személyiségemből adódóan nagyon könnyen tudok azonosulni a veszélyes, de mégis jóságos mágusnő szerepével, és úgy tapasztalom, ezt a közönség is érzi.

Ha az ember fellép, mindenre fel kell készülnie. Amint az már lenni szokott, a technika ördögei most is megtréfáltak bennünket. Először a hangosítással akadt némi probléma, majd az én zeném nem akart elindulni. Szerencsére a kiváló technikus és a segítői könnyűszerrel orvosolták a problémát, úgy ez semmit sem vont le a műsor színvonalából.

A művészet kulcs az emberek szívéhez, ezért különösen boldoggá tesz, amikor olyan énekesekkel, zenészekkel, táncosokkal találkozom, akik küldetésüknek tekintik a kultúra terjesztését. Talán ezzel még menthető a világ.

Kállai Lili

facebook.com/tanctanarod