11 tévhit a társastáncról
A művészvilágról különös sztereotípiák élnek az emberek fejében. A legtöbben egyfajta misztikus ködbe burkolózott, elvont lényeknek képzelik őket. Nem tagadom, mi művészek valóban különleges „állatfajt” képezünk, azonban sok tévhit kering közszájon a táncosokról. Ezeket szeretném most eloszlatni.
1, Csak a balettosok világa kemény, a társastánc szórakozás:
A mi műfajunkban valóban nem kell 180 fokban kifele forgatni a lábakat (en dehors), azonban ha sikereket akarsz elérni, itt is hosszú távú, tervezett, tudatos munkára van szükség, és következetesnek kell lenned saját magaddal. (A társastánc már nem az, ami húsz évvel ezelőtt volt.)
2., Minden a ritmusérzéken múlik:
Ez csak egy dolog a szükséges képességek közül. Az első és legfontosabb, hogy agyban hogy tudja valaki felfogni. Elsősorban az általános képességekre van szükség, csak ezek megléte esetében beszélhetünk a speciális képességekről.
3., A táncosoknak anorexiásan vékonyak kell lenniük, szinte semmit sem ehetnek:
Valóban fontos odafigyelni, hogy mit, mikor és mennyit eszünk, és rendszeresen kell tornázni, viszont energiára szükség van. Egyáltalán nem éhezünk, sőt nem is legelünk. Ráadásul itt nem olyan szigorúak az alkati megkötések, mint a balett esetében.
4., A táncos gyerekből felnőttet csinálnak:
Sokan azt hiszik, hogy szerencsétlen gyerekeknek egy rakás sminkben erotikus figurákat kell előadniuk. Én viszont úgy gondolom, lehet olyan zenét és ruhát választani, ami a koruknak megfelelő, és nem feltétlenül kell, hogy egy koreográfiában az erotika domináljon. Ez persze a tanáron múlik.
5., Minden táncos férfi meleg:
Ennek a sztereotípiának nem sok alapja van. Igen, vannak itt meleg fiúk, de nem mind az. Szeretném hangsúlyozni: attól senki nem válik meleggé, hogy táncol, ahogy a melegből sem lesz hetero, ha erőszakkal küzdősportra irányítják.
6., A táncospárok mindig együtt vannak az életben is:
Ilyen is van, de nem mindenkinél. Van, akinél működik, több esetben lett belőle házasság is, de nem minden párosnál. Valójában munkakapcsolat, legszerencsésebb esetben barátság.
7., A társastánc nem magyar, a rendes magyar ember és a gyereke néptáncol:
A tíz tánc közül valóban nem magyar egyik sem, hanem osztrák-német, angol, spanyol, kubai, brazil, argentin és amerikai. Viszont ettől még egyáltalán nem érzem magam hazaárulónak. A néptánc csodálatos, de csak népi közegben lehet vele szórakozni. A társasági életben a társastánc a szórakozás alapja.
8., A táncosok hamar kiöregszenek:
A balettosok, RSG-sek, korcsolyások, jégtáncosok esetében valóban így van, a társastánc viszont folytatható idősebb korban is, persze csak ha edzésben van az ember.
9., Egy-két párosból magyar bajnok lesz, a többi labdába se rúghat:
Való igaz, hogy van, aki hamarabb ér es sikereket, mint más, viszont láttam már kemény munkával feltörekvő párokat, akik olyan eredményeket értek el, amit korábban senki sem feltételezett volna róluk. A tapasztalat az, hogy a kitartó munka többet nyom a latba, mint a képességek.
10., Csak az X vagy Y nevű klub táncosai érhetnek el jó helyezést:
Vannak eredményes, nagy múltra visszatekintő tánciskolák, de kezdő, kevésbé ismert tanárok tanítványai is értek már el hatalmas sikereket.
11., Csak a Savaria a neves táncverseny Magyarországon:
Ez a legrégebbi nemzetközi versenyünk (itt és itt olvashatsz róla), de időközben gazdagodott a magyar táncos világ néhány színvonalas open (nyílt) versennyel.
Ez egy viszonylag zárt világ, amit nem nagyon ismernek az embereket. Célszerűbb belepillantani egy időre és saját tapasztalatot szerezni, mint a szóbeszédekre alapozni.
